⚖ Varga Zs. András Kúria-elnökké jelöléséről (vélemény) ⚖

Pontosan lehetett tudni 2019 végén, az ominózus salátatörvény elfogadásának idején, hogy az a botrányos módosítás, amely lehetővé teszi az alkotmánybíróknak, hogy pályázat nélkül bírói kinevezést kapjanak, a Kúria elnöki székének betöltéséről szól elsősorban. A rezsim számára elfogadhatatlan bármilyen autonómia, ezért kellett megszabadulni Baka Andrástól, vállalva a szakmai, politikai blamát, amelyet aztán az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése ki is teljesített. Nem mintha bárkit a kormányzat közelében valaha is érdekelt volna e testület bármelyik kötelező döntése.

Nem igaz természetesen, hogy a Kúria jelenlegi bírái között ne találtak volna a rendszert kiszolgáló kádert, nagyon is vannak ilyenek, ez a magyar bírói szervezet általános állapotából következik. Mégis olyanra volt szükség, aki a legfelső körök tántoríthatatlan, kipróbált katonája. Varga Zs. András Polt Péterrel még az ügyészség elfoglalása előtt együtt dolgozott az országgyűlési biztos hivatalában. A közvélemény azonban a legfőbb ügyész helyetteseként figyelhetett fel rá: szokatlanul fiatalon, az e szervezetben szokásos előléptetéseket figyelmen kívül hagyva, szakmai tapasztalatok nélkül vált óriási hatalom birtokosává az igazságszolgáltatásban. 2013 óta a Velencei Bizottság magyar tagja, amiből pontosan látszik, mire tartja ezeket a szervezeteket a magyar állam. Varga Zs. András ugyanis rendíthetetlen ellenfele az európai jogállami értékeknek, olykor monarchikus államformáról fantáziál és harcosa a magyar szuverenitásnak, ötletelője a homályos tartalmú, az Alaptörvénybe beleírt történeti alkotmányos romantikának. Ahol teheti, és sok fontos helyen teheti, végletekig feszíti a parlamenti szupremácia érvét, amelybe az is belefér, hogy a bírói jogszabályértelmezési autonómia visszaszorítását követelje.

Alkotmánybíróként számtalanszor bizonyította szakmai integritásának teljes hiányát, és a jelenlegi hatalomhoz való feltétlen lojalitását. Számos olyan alkotmánybírósági határozat szerzője (előadó bírója), amely a kormánypropaganda részét képező, az emberi jogokat súlyosan sértő intézkedés (például ilyen a hajléktalanság szankcionálását lehetővé tevő önkormányzati felhatalmazás, az ún. Stop Soros törvény, vagy a rémhírterjesztés új, a veszélyhelyzet alatt elfogadott Btk-tényállása) alkotmányosságát állapította meg. A szakmai sztenderdek iránti viszonyát jól mutatja, hogy ha a kormányzati érdek, például a Brüsszel elleni harc vagy a Fidesz érdekeinek védelme megkívánta, hatáskör hiányában is felülvizsgálta a Kúria határozatát vagy kimondta a Kúria jogértelmezésének önkényes voltát. Utóbbi esetben erősítve a miniszterelnök bírói függetlenséget durván sértő kijelentését, miszerint a “Kúria intellektuálisan nem nőtt fel a feladatához”.

Olyan elnöke lesz a Kúriának, aki úgy gondolja, hogy az Európai Unió Bíróságának az a döntése, amelyben a lengyel bírák függetlenségének sérelmét állapította meg, és előírta a fegyelmi bíróság működésének felfüggesztését, teljesen elfogadhatatlan. Varga Zs. András szerint Lengyelországban és Magyarországon a bírói függetlenség tény, következik a történeti tapasztalatokból, és nem áll másból, mint a bírák törvényeknek való szigorú alávetéséből. E logika alapján egyik bírónak sincs joga megvédeni függetlenségét, mert függetlenség van, lehet tudni a magyar hagyományokból, és nem vonhatja kétségbe senki. Varga Zs. András úgy véli, vissza kell állítani “a bírói függetlenség természetes korlátait”, vagyis formalista, a jogszabály szövegéhez kötött ítélkezési tevékenységet követelne a bíráktól. Minden más magatartás a politikai tevékenység tilalma alá esik. A bírói függetlenség Varga Zs. András gondolkodásában tehát kizárólag a törvényhez kötöttséget jelenti. Éppen ez az, amitől a jogállam és alkotmányosság érdekében elmozdulást kívánnának a szakértők és azok, akik a modern hatalommegosztás komolyan veszik. A Varga Zs. András-féle képzet a többség diktatúrájának szolgai végrehajtóját látja a bírói karban, ami sem elméletileg, sem történetileg nem tartható álláspont. Mégis, mivel a Kúria felelős a magyar bíróságok jogértelmezési tevékenységének egységességéért, kinevezésével Varga Zs. András ehhez az abszurditáshoz erős jogosítványokat kap.

Nemcsak azért botrányos és elfogadhatatlan az alkotmánybírák pályázat nélküli bírói kinevezése, mert nincs bírói gyakorlatuk, hanem elsősorban azért, mert klasszikus jogállami elv, hogy (néhány ritka, történeti okokkal magyarázható kivételtől eltekintve) bírákat nem politikai eljárásban választanak, mert az ellentmond a bírói függetlenség elvárásának. Az alkotmánybírákat a parlamenti többség választja tisztán politikai alapon és 2010 óta a szakmai szempontok már egyáltalán nem játszanak szerepet. Ez akkor is alkotmányos anomália lenne, ha remek jogászok, és nem a kormányzat politikai szolgái ülnének e testületben. De az ilyen jogállami elvek egyáltalán nem számítanak, különösen nem, ha még az Európai Bizottság jelentése is szóvá teszi őket. Varga Zs. Andrást és néhány alkotmánybíró társát 2020 július 1-vel bíróvá nevezték ki, tehát mandátumuk lejárta után vagy lemondásuk esetén besorolnak majd az új kúriai elnök mögé, hátha szükség lesz még politikai káderre. Így nyugdíjas korukig velünk lesznek magas igazságszolgáltatási pozícióban, bármi is lesz a választások eredménye. Örök, a NER után is NER-káderek, mint a legfőbb ügyész.

Nem mellesleg a Kúria elnöke a jelenleg még renitens OBT-nek is hivatalból tagja, azé a testületé, amely csaknem egyhangúlag alkalmatlannak nyilvánította a jelölési folyamatban. Az OBT a bírói kart képviseli, minden magyar bíró választotta tagjait. Tehát a parlamenti többség olyan kúria elnököt kényszerít a legmagasabb ítélkező testület élére, akit a bírói kar elutasít. Elsősorban persze megint az autonómiák totális semmibevételéről van szó, de ez a döntés súlyosan veszélyezteti a működőképességet is: nem képzelhető el együttműködés ilyen előzmények után. A helyzet, amelyet a politikai döntéshozó állított elő, természetében hasonlít az SZFE tragikus patthelyzetéhez. Az autonómia felszámolásának szándékával katonát vezényelnek az intézmény élére, akit, ha egyáltalán ki tudnak tartani a társadalom és a szakmák végzetes meghunyászkodása mellett, magukra adó, függetlenségüket fontosnak látó szakemberek nem fogadhatnak el, és miután a helyzet az adott keretek között megoldhatatlan lesz, támadást lehet intézni az akadékoskodó autonómia-maradék ellen. Ezredesek, janicsárok, katonák: a vezénylő tábornok harci terepnek tekinti, elfoglalni vágyja azt a kevés tartományt, amelyet még nem gyűrt teljesen maga alá.

A fenti vélemény hivatkozásokkal ellátott változata az alábbi linken olvasható: http://ekint.org/…/varga-zs-andras-kuria-elnokke-jelolesero…