21. századi tündérmese.

A lányom a Délinél kenyeret vásárolt. Ment hazafelé az Örsön ismét vásárolni akart, pénztárca sehol. 🙁 Benne nem csak a pénze, de minden irata is, többek között a bérlet. Menne vissza, hogy megkeresse – hátha – a metrónál az ellenőr nem engedi tovább, hiába magyarázza mi történt. A sírás határán próbálja megértetni, hogy egy fillérje sincs, amikor egy srác megkocogtatja a vállát és a kezébe nyom egy jegyet.
Már ettől is meghatódtam. 🙂
Mondtam a gyereknek, bankkártya letiltás, aztán irány a rendőrség, nehogy az iratait használja valaki.
Mindez megtörtént, de szegény gyerek eléggé maga alatt volt.
Hét végén Gábornál voltam, ma amikor jövök haza a kapucsengő melletti bokorban egy papírlap. Dühösen kihalászom, hogy mi ez a szemetelés, amikor meglátom a lányom nevét. Neki szóló levélen egy telefonszám a Dr Makkos Ingatlanirodától: megtalálták a pénztárcát (sajnos üresen – ebben a pillanatban ez cseppet sem érdekelt:) ), az összes irata benne, hívja fel őket.
Azonnal telefonáltam, mondtam az anyja vagyok. Az Ingatlaniroda tulajdonosa, hallhatóan örült, hogy hívtam, mert már el akarta vinni az iratokat a rendőrségre. Mondta, pénteken délután ideautózott a Városmajor útról, hogy megkeresse a lányomat. Teljesen meghatódtam, hogy vannak még ilyen emberek.
Ez a történet, két emberségesen viselkedő honfitársammal bizakodóvá tett. 🙂

Judit Boldizsar