“A bankjegyhamisítást a törvény bünteti.”

A magyar pénzre az van írva:
“A bankjegyhamisítást a törvény bünteti.”
Az angol tízfontosra Jane Austen idézete:
“Állítom, hogy az olvasásnál nincsen nagyobb öröm.”
A magyar pénzeken királyok láthatók, fejedelmek, és politikusok.
Az angol pénzeken – Churchillen kívül – egy meleg tudós (Turing), egy festő (JMW Turner), és az előbb említett írónő, Jane Austen.
De a régebbi bankjegyeken is Faraday-t, a fizikust, Dickenst, az írót, Darwint, a tudóst, Stephensont, a feltalálót vagy éppen Elizabeth Fry-t, a börtönkörülmények javításáért küzdő “civil aktivistát” ünnepelte az ország.
Nem gondolom, hogy bármi baj lenne egyikkel is (ha magának a pénznek az értékét nem számítom…) – de egy érdekes hozzáállásbeli különbséget azért felfedezni vélek.
Egyik helyen a nagyság, másik helyen a nagyszerűség is számít.
Megjegyzem, gyerekkoromban még nálunk is volt helye Petőfinek, Bartóknak vagy Ady-nak a pénzeken…

Ágoston László