A bűnbak visszatér

Lakner Zoltán

Harci kürtök hangjához hasonlítható, amikor Orbán beveti a csodafegyvert, miszerint Soros. Ha újra elő kell rángatni a kommunikációs ultima ratiót, akkor igazán szorító lehet a szükség. A Finkelstein-recept alapján dolgozó hazai kormányzati propagandagépezet nem mulaszthatja el, hogy nevet és arcot adjon a bajoknak.

Orbán háborús uszítókról beszélt nemrég, akik önérdekből szítják a feszültséget, meg akarva hosszabbítani az Ukrajnában zajló harcot, mert sok pénzt keresnek rajta.

Soros György ennek kapcsán úgy került a képbe, hogy május végén tartott davosi beszédében Oroszország agresszióját is szóba hozta. Csakhogy miközben Orbán a háború meghosszabbításának szándékával vádolja Sorost, ő a háború korai lezárását jelölte meg célként. Amit szerinte azáltal kell elérni, hogy a nyugat Putyin legyőzésére összpontosítja erőforrásait. A beszéd nem amerikai vagy európai katonai akciókról szólt, hanem elsősorban a nyugati világ egységéről, és a világ nagy autokráciái, Kína és Oroszország feltartóztatásáról. Ebből lett az a magyar kormánysajtóban, hogy Soros harmadik világháborút akar kierőszakolni, mivel rátámadna egy nukleáris szuperhatalomra, majd aztán ez az (át)értelmezés került be a miniszterelnök nyilatkozatába.

A szélsőjobboldali teóriák évek óta hivatalos kormánypolitikának számítanak Magyarországon. Csurka István mosolyog a túlvilágról, ha látja.

Azon már fenn sem akad az ember, hogy Orbán „valósága” pontosan az ellentéte annak, ami valójában megtörtént, elhangzott – hogy ugyanis Soros a háború mielőbbi lezárásáról beszélt, Orbán pedig a háború meghosszabbításának szándékával vádolta meg –, az azonban mégiscsak figyelemre méltó, hogy kinek akar ezzel a magyar miniszterelnök gesztust tenni. Soros nyíltan az agresszor Putyin ellen beszélt, majd aztán Orbán uszítóként megbélyegzi Sorost: ki másnál lehetne ezzel jó pontot szerezni, mint az orosz elnöknél? Ahogyan Kirill pátriárka, Putyin kirakatfőpapjának és egyik Mészáros Lőrincének – mármint névleges bankbetét-tulajdonosának – a megvédése az európai szankcióktól sem volt egyéb, mint szívesség és jelzés Putyinnak.

 

 

Egyszer, egy más szerkezetű nyilvánosságban – vagy, jelenlegi adottságainkat látva, inkább egy másik dimenzióban –, ahol a miniszterelnöknek valódi kérdésekre kell felelnie, neki kellene szegezni Orbánnak, hogy a Putyinnak szóló kikacsintásokban mégis, mi volna a sokat emlegetett magyar érdek? Mindez nem mellékszál, hanem annak a folyamatnak az újabb szakasza, amelynek során a magyar kormány még a háborús helyzetben is látványosan fenntartja az adott körülmények között lehetséges mértékű jó viszonyt a Kremllel.

https://jelen.media/publicisztika/a-bunbak-visszater-3320