A DEMOKRÁCIA ISMERETLEN MAGYARORSZÁGON – AMIRŐL PEDIG AZ EMBEREK NEM TUDNAK AZT NEM IS AKARJÁK

Végh Edvárd

Magyarországon valójában soha nem létezett a klasszikus értelemben vett demokrácia, mely a nyugati kultúrák politikai és társadalmi fejlődésben gyökerezik. Természetesen voltak a magyar történelemben olyan pillanatok, amikor esély nyílt a demokrácia megteremtésére. Viszont minden ilyen lehetőség gyorsan füstté vált. 1848, 1945, 1956, 1990…

Éppen ezért nem alakult ki egy olyan társadalom, melyben a szabad polgárok joguknak és kötelességüknek tekintik, hogy részt vegyenek az ország ügyeinek intézésében. A magyar emberek túlnyomó többségéből hiányzik a polgári öntudat. Ugyanígy nincs meg bennük a polgári cselekvés fontosságának tudata. De híján vannak a civil kurázsinak is.

Akármilyen rendszer is volt eddig hatalmon Magyarországon, egyik sem akart tanult, művelt, gondolkodó és önálló polgárokat. Mindegyiknek jobbágyokra és alattvalókra van szüksége. A hátuk közepére nem kívánják a szabad polgárokat. Nekik engedelmes „kisemberek” kellenek. Akik nem tiltakoznak, tüntetnek, sztrájkolnak. Akik nem állnak ki magukért és másokért.

A magyar embereket soha nem tanították meg arra, hogy mit jelent szabad polgárnak lenni és mit jelent egy modern polgári demokráciában élni. Magyarországon ez idáig minden rendszer arra idomította az embereket, hogy az ország ügyei nem rájuk tartoznak. Meg jobban járnak, ha csak a saját dolgukkal törődnek. A népnek hallgass a neve. A hatalomnak ez kell. Csend és rend.

Ne hallgassatok! Legyetek szabad polgárok!