A fideszes propaganda szennymédia szerint bármelyik pillanatban lehagyhatjuk Ausztriát!

Európába, de mindahányan! – ki ne emlékezne a polgári oldalon néhai Csengey Dénes író, MDF-es politikus sokszor idézett kijelentésére? A rendszerváltozás emblematikus személyisége 1989 őszén ebbe a három szóba foglalta össze üzenetét egy 1989-es ellenzéki tüntetésen, a Magyar Televízió egykori székháza előtt. Bár a forradalmi hevület az elmúlt több mint harminc esztendő alatt megkopott, s nagyjából a politikai céljaink is teljesültek, a hőn áhított gazdasági felzárkózás sokkal több időt vesz igénybe, mint anno gondoltuk. Mi lehetne most a célkitűzés? Mielőbb elérni azt az életszínvonalat, amelyet sosem élvezhettünk, hiszen a szocializmus négy évtizede adósságteherrel teli zsákutcába juttatta a magyar gazdaságot. Úgy tűnik, legalább annyi időbe telik a fejlett gazdaságok beérése, mint amennyire kisiklottunk 1947–1990 között. Jelmondatokra parlamenti demokráciában és piacgazdaságban kevésbe van szükség, világos stratégiára azonban igen.

S ezt két szóban foglalom össze: például Ausztria!

Száz százalékban igaza van Matolcsy Györgynek, a Magyar Nemzeti Bank elnökének abban, hogy hazánk számára Ausztria fejlettségének beérése a cél. Persze akkor, amikor a jegybank első számú vezetője időről időre felhozza ezt a forró témát, mármint azt, hogy csakis az osztrák életnívó utolérése lehet számunkra a hivatkozási alap, a balliberális médiumok nyomban neki is ugranak, miszerint az MNB irányítója megint álmodozik, s „nem bír leállni”. De ezzel most ne is foglalkozzunk!

Matolcsy György legutóbb a Növekedés.hu-n megjelent írásában úgy fogalmazott:

„Magyarország ma nem rendelkezik egységes és világos jövőképpel. Ausztria utolérésének szükségességét a politikai vezetők nem fogadják el, bár földrajzilag és történelmileg is kézenfekvő cél volna ez.”

 

A központi bank első embere nem árul zsákbamacskát: korábban ugyancsak ezen a gazdasági hírportálon nyomatékosította, hogy a szóban forgó célkitűzésre még pénz is akad, a magyar gazdaságtörténetben példátlan pénzügyi forrásbőség érkezik az Európai Unióból, az MNB programjai révén, a bankrendszerből, valamint a családi és vállalkozói megtakarításokból.

Szó sincs tehát arról, hogy álmodik a nyomor. Tudniillik a magyar gazdasági fejlettség 2019-ben, az utolsó, válság előtti békeévben elérte az Európai Unió átlagának hetven százalékát. Most nagyjából Portugália szintjén vagyunk, míg a rendszerváltoztatás idején 30-35 százalékon álltunk. A jegybank szakértői stábja 2018-ban kidolgozott egy programot, amelyet ugyan átmenetileg kettétört a koronavírus miatti recesszió, de bármikor le lehet porolni. Az akkori ismereteink szerint 10-15 év alatt be tudtuk volna hozni hatékony intézkedésekkel – vállalkozói kultúra fejlesztése, oktatás, egészségügy helyzetének rendbetétele, „felgyorsított” közigazgatás – az osztrák fejlettség nyolcvan százalékát, most ez az időszak az említett kényszerűség miatt kitolódik.

Természetesen jogos a mindenkiben felmerülő kérdés: helyes célkitűzés-e az osztrák életnívó beérése az MNB részéről?

Igen. Ausztria jó hivatkozási alap. Gazdasági értelemben mindenképpen, hiszen tényleg sikersztori az, ami nyugati szomszédunkban lezajlott. Olyannyira, hogy az osztrákok nem pusztán Európában számítanak tehetőseknek, mi több, gazdagoknak, hanem világgazdasági összevetésben is. És nem elsősorban az adottságok miatt: nyersanyagban az osztrákok sem dúskálnak – ráadásul az ország kétharmadát az Alpok borítja –, vagyis a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek nagysága is minimális, az ország tranzitjellege ugyan erős, de ezen a téren Magyarország is nagyon felzárkózott.

A feladvány azonban nehéz: az éves osztrák gazdasági teljesítmény, vagyis a GDP hozzávetőleg kétszerese a magyarnak. S közben azt is fejben kell tartani, hogy Ausztria is folyamatosan fejlődik. Miközben növekedni mi, magyarok is képesek vagyunk, addig a legszembetűnőbb eltérés a vállalkozói kultúra terén van. Nálunk egy családi cég átlagosan négy-öt évig működik, majd lehúzza a rolót. Az osztrákoknál pedig évtizedekig működnek a családi hátterű társaságok. Vagyis míg a nagyvállalati szektor status quója nagyjából rendben van, a hazai kis- és közepes vállalkozói szektor az osztrák versenyképességi szintnek valamivel több mint ötven százalékát képes produkálni.

Emellett a pénzügyi rendszerük is nagyon erős, azaz úgynevezett eurós transzparenciára is szükségünk van. Csakúgy, mint brandekre. Utóbbit már a kormány is nagyon komolyan veszi, miután tucatnyi magyarországi branddel – kis túlzással ugyan – de el lehetne adni az egész országot. Szomszédainkat újabban még a borokról is be lehet azonosítani. Ne feledjük, az átfogó és összehangolt gazdaságpolitikai intézkedések mellett társadalmi béke, egyfajta új kiegyezés – ráadásul ciklusokon átívelő – is kellene ahhoz, hogy Magyarország felzárkózzon a sógorokhoz.

És még valami: Ausztria gazdasági fejlettségének beérése mindenkinek egyértelmű. Nem elvont közgazdasági modellezés ez azoknak sem, akik napi szinten nem foglalkoznak pénzügyi-reálgazdasági ügyekkel. Az osztrákok évszázadok óta történelmi partnereink is, hazánk gazdaságának életében pedig a robbanást, a hatalmas fejlődést pont az a korszak hozta, amelyet úgy hívnak: Osztrák–Magyar Monarchia.

Idetartozik még az is, hogy leginkább az osztrák mentalitás hasonlítható a magyaréhoz a Lajtán túli világból. Ugyanis az osztrák néplélek Bécset, a fővárost ide nem számítva tradicionálisan jobboldali. Turisztikai jellege miatt pedig más német ajkú országokhoz képest Ausztria tényleg kedélyes hely (Gemütlichkeit). Az átlagos halandó nagyon is tiszteli a múltat, ami kifejeződik mindenben: a környezetben, az építészetben, a cukrászdákban, az öltözködésben, a sok-sok falusi-városi mulatságban.

Végezetül rögzítsük azt is, Ausztria utolérése régi-új sztori, és Orbán Viktor miniszterelnök is – többször – kiállt már a cél megvalósítása mellett, amelynek most a leegyszerűsített lényege az, hogy tartsuk fenn az osztrák és német növekedéshez képest a kétszázalékos többletünket, és próbáljunk kitörni a közepes jövedelmű gazdaságok csapdájából.

Például Ausztria? Háromszor is igen! Hiszen ezért váltottunk rendszert!