A gerincek recsegése

Martin Zoltán Pécs

Még itt, ott hallani. De egyre ritkábban. Én meg mikor reggelente felébredek, visszanyerem tudatomat, azonnal eszembe jut, milyen mocsok országban élek. Már a reggeli is keserű a számban.
Én még abban nőttem fel, ha igazad van, állj ki érte! Ha megtipornak, kelj fel, küzdj tovább! Az emberi méltóság mindenek felett. Nem csak az enyém. Leginkább a másé. Megéltem a rendszerváltást. Baloldalaiként. Akkori magyar szóhasználattal “reformkommunistaként”, amit ha európai viszonylatokba kellene helyezni, az olasz, vagy francia baloldal eurokommunista irányzatához tartozónak minősítenék. Egyetemista voltam. Jogászként örültem, harcoltam azért, hogy a jogok, köztük az emberi méltóság kiteljesedjenek. A pécsi egyetemi lapban államjogász tanársegédként az én cikkemben mondta ki az elsők között Dr.Petrétei József, Pepe, a Gyurcsány- kormány későbbi igazságügyi minisztere az egyik alaptételt. Azt, hogy csak akkor lesz törvény előtti egyenlőség, ha nemcsak a kommunistáknak lehet pártja nálunk.
Ott voltam Pesten a Műegyetemen, a Reformpárti estéken 1988-ban. Ahol először mondta ki Ágh Attila professzor, hogy az 56-osokat rehabilitálni kell, még az útlevéljog szempontjából is. A több napos rendezvényt egyébként az általam emberileg nagyon kedvelt, közvetlen,barátként elfogadott Kiss Péter, a KISZ budapesti bizottságnak titkára szervezte, a Horn kormány későbbi munkaügyi minisztere. Azért hogy lépjünk, történjen valami! Ő is reformkommunista volt. Szóval azt hittem, szebb, és jobb lesz. Kiteljesedik a haza, az emberek léte, méltósága.
De most oda jutottunk, hogy az országot egy zizegő mackós, simlis, kültelki autónepper irányítja. Rákényszerítve gyáva erkölcsét mindenkire. A legjobban az értelmiségre, azon belül a jobboldaliakra haragszom emiatt. Mindent feladtak. Közben játszák a szakma kíválló művésze, tudósa szerepet. Ókovács Szilveszter, az Operaház igazgatója egy munkáslevelező cikk, vagyis kormányzati üzenet hatására leveszi a műsorról a Billy Elliottot rövid nyilvános levélben történt szabódás után. Mert, hogy homoszexuális propaganda. Az idióta eddig elhitette magával, hogy ő szabad művész, vezető, pedig csak rabszolga. Nálunk a szolgák gerince mégjobban recseg.
Megy a csicskáztatás, mert egy bunkó a Miniszterelnökünk, aki mások megalázásában leli örömét, élvezi. Nem is hagyja ki az alkalmat sosem. Szép illusztráció volt az a videó, ahol a Vezér csicskáztatta Patyi Andrást,a Nemzetvédelmi Egyetem rektorát, mert az Országos Választási Bizottság tagjaként megbírságolta törvénysértés miatt.
A Parlamentben a Párbeszédes Tordai Bencét elnémítja Latorcai János levezető elnök, mert Orbánt nem Miniszterelnöknek, hanem pártelnöknek nevezi. Erre ő visszakérdez, hogy az Orbán úr megszólítás megfelelő lesz-e, így folytathatja-e felszólalását? Ahelyett, hogy Latorcait elküldené a [email protected] ordítva az egész röhögcsélő Fidesz bagázzsal együtt. Ő maga se veszi észre, hogy önkéntelenül beállt a sorba, felveszi a játékszabályokat.
Mindezt az LMP-s Ungár Péter,az ellenzéket eláruló, Fidesz szatelitpárt tagja a Facebook oldalán hisztérikus, gyerekes kirohanásnak minősíti. És senki nem vágja szájba?! Ungár pofázik a milliárdok mögül, amivel még a megszűnőben levő Magyar Nemzet megvételére is bejelentkezett.
De honnan van neki? Onnan, hogy anyja Schmidt Mária, a Terror Háza igazgatója, Orbán milliárdokkal kitömött, habzó szájú ideológusa. Családi jogon jutott hozzá a néptől ellopott pénzhez, és ezen üldögélve osztja az észt. Neki sincs gerince, csak hatalma.
Egy jó ismerősöm, egyetemi oktató, posztol innen, onnan a világból. Jó messziről. Ismert helyekről. Nem a tanári fizetéséből futja rá. Benne van ilyen, olyan tudományos, és Fidesz bizottságokban, cégekben, ahol nem kell mást tenni , csak illedelmesen szavazni, meg ideológiailag alátámasztani a Vezér, és őrült bankára tetteit. Ebből aztán jól él. Nagyon. Mikor találkozunk, mindig lesunyja a szemét.
Én meg hányok reggelente. Pedig nem ittam. És nem tudom mikor lesz vége a rombolásnak. A saját gyerekeim lelkét még megmentettem a szolgaságtól. De sokakét már nem tudom…