A gyűlölet, ami az országunkban ijesztően nagy mértékben van jelen.

Az évek alatt az ország szinte teljesen kettészakadt, és még nem is azzal a bizonyos szakadékkal van a baj, amit e közé a két tábor közé bazi nagy buldózerrel kotort ki szánt szándékkal az ország elvileg felelős kormánya, hanem azzal, hogy ezt a már több ezer kilométer mély árkot még teleszórta aknával is.
Aknával, ami robban ha más a bőrszíned. Robban, ha más a szexuális beállítottságod. Robban, ha más országból jöttél, de még akkor is, ha más országba mennél. Robban, ha másképp látod a világot, és akkor is, ha a politikai nézeteid eltérnek.
De a legnagyobbat akkor robban, ha nem illessz bele az ország vezetői által alkotott képbe. Ha arra rálépsz, akkor kő kövön nem marad körülötted.
És a legszomorúbb az, hogy a kormány magasról leszarja, hogy mennyire káros hosszútávon az, amit itt kiépített. Nem érdekli az sem, hogy azok a kisgyerekek, akiknek hál isten van még annyi szerencséjük, hogy nem sokat fognak fel ebből az egészből is megtanulják a TV-ből, a Youtube-ról, vagy egy orbitális óriásplakátról, hogy ki az a Gyurcsány, ki az a Karácsony, mi az a migráns, ki az a Soros, tehát hogy kit kell utálni. Hogy miért? Nem tudják. Ezt mondták, és kész.
A kormánynak nem csak az a feladata, hogy megfelelő életkörülményeket biztosítson az országában élő összes embernek, hanem az is az ő lelkükön szárad, hogy milyen nemzetet nevelnek, milyen eszméket hirdetnek és adnak át több millió embernek.
Büszkeség elfajzottnak, undorítónak, degeneráltnak nevezni azt, akinek más a szexuális beállítottsága, és lelkileg illetve fizikailag is addig terrorizálni, amíg a létezését is megkérdőjelezi?
Büszkeség bőrszín vagy anyanyelv alapján büdösbevándorlózni egy olyan embert, akinek annyi a bűne, hogy más országban él, mint ahova született?
Büszkeség, hogy legyél bármilyen ellenzéki párt tagja, anélkül nem mehetsz a 21. századi Magyarországon emberek közé, hogy ne menjenek neked, ne köpjenek le, ne alázzanak le üvöltve a sárga földig olyan sértéseket használva, amit én még az általam legutáltabb embereknek se mondanék, mert ezt senki emberfia nem érdemli?
Büszkeség egy olyan országban élni, ahol a legmélyebb, legagresszívabb és legveszélyesebb érzés dominál, és egy olyan országban, ahol ezt pusztán politikai célokból mélyíti el a saját kormányunk, aki elvileg értünk van?
Mert miközben nekem ég a pofám elfog a félelem is, mikor minden nap gyűlöletet látok bármerre járok, vagy bármerre nézek.

A gyűlölet egy méreg, ami a legfontosabb dolgot öli ki belőlünk; az emberséget.

És ha az elveszik, akkor az ország is elveszett.

Kérlek titeket, ezt ne hagyjuk.

Luca féle