A gyűlölet politikája-politikai gyűlölet

Szeretném megjegyezni, hogy vannak teljesen normális, okos, kedves, intelligens idősek, fiatalok, nők, férfiak, gyerekek. Állítólag politikusok is.

Engem nem érdekel, soha nem is érdekelt, ki melyik pártot kedveli, ha kedveli. Nem zavar, ha más teljesen másként gondolkodik dolgokról, mint én.

Nem vagyok sem egyik párt szimpatizánsa, sem más párt híve. Egyszerűen az emberi tulokságot nem viselem el. Kis tételben is nehezen, de töményen, ahogy ez most a kormánypártot egy masszív gyűrűként körbeveszi, pláne nem.

Ez a kormány az, amely megteremtette saját maga torzszülöttét, a gyűlölködést, mi pedig úgy teszünk, mintha semmi beteges nem lenne abban, hogy a politika kénye-kedve szerint tépi ízekre az országot.

Ez a kormány nem hibás, hanem bűnös. Történelmi bűne nem menthető, nem magyarázható és nem megbocsájtható. A hatalom megtartása mindennél fontosabb, mert ahol a hatalom, ott a pénz. Sok pénz. Mi pedig hallgatunk. Egyre többen, egyre mélyebbre hajtott fejjel. Mert sokan üvöltik a képünkbe a hazugságaikat, egyre hangosabban, egyre nagyobb gyűlölettel, egyre több nyálat fröcsögve mindenkire, aki másként gondolkodik. Aki bárhogyan is gondolkodik. Ki pénzért gyűlöl, ki a pénz reményében, ki meggyőződésből.

Közben elvész az, amiért ez az ország (bármely ország) létezik. Az ember.