A gyűlölet szeretete

“Németországban, egy 24 ezer lakosú kisvárosban születésnapi ünnepséget rendeztek. Igaz, az ünnepelt már régen nem él, 130 évvel ezelőtt jött erre a világra és megváltoztatott mindent. Vannak ilyen fontos, mindenki életére kiható születések és halálok. Azt nem tudjuk, hogy ki jött rá, mire és hogyan lehet használni a tüzet. De rájött és ezzel megváltoztatta az emberiség életét. Azt sem tudjuk, ki találta fel a kereket, pedig az a gondolat is kihatott az egész emberi civilizációra. Azt azonban tudjuk, hogy az Ingelheim városában ünnepelni szándékozott illető mit talált fel. Valami olyasmit, amihez felhasználta a tüzet is, a kereket is.

Adolf Hitler jelenkori rajongói ünnepelni készültek bálványuk születésnapját. A város vezetése be akarta tiltani az eseményt, azonban a bíróság máshogyan döntött. Mert a demokrácia védi mindenki jogait. Az újnácikét is és azokét is, akik nem akarnak többé fel-alá masírozó nácikat látni. Megtarthatták az ünnepséget. Meg is tartották. Huszan. Kétezer tiltakozó gyűrűjében. Mert a demokrácia ilyen is. Mármint olyan, hogy az embereken múlik, nem feltétlenül a jogszabályokon. Önmagát is tudja korlátozni egy társadalom, ha akarja. Ha érti, mi a tét.

Egy időben igen gyakran volt humorforrás – na jó, nem humor, hanem gúny volt az inkább – a magyar kereszténynemzetikonzerv oldalon éppen úgy, mint jobbikos körökben, hogy milyen hülyék a németek. Mert miért kéregetnek bocsánatot a népirtás miatt, hiszen nem is ők csinálták, hanem a nagyszüleik. Semmi közük hozzá, be kéne már fejezni ezt.

Pedig éppen erről szól ez az egész. Meg kell érteni, hogy bármit teszünk mi itt és most, az az utánunk jövő generációkra is hatással van. Olyan nincs, hogy lezárul egy korszak és törlődik a múlt. Nem törlődik. Mi is hurcoljuk szüleink és nagyszüleink örökségét, ahogy a gyerekeink és unokáink is hurcolni fogják mindazt, amit mi most teszünk. Vagy azt, amit nem teszünk meg. A németek nagyon helyesen felismerték, hogy nem lezárható, nem átléphető és nem elfelejthető a múlt. Szembe kell vele nézni, ki kell beszélni és tanulni kell belőle. Ha ez nem történik meg a társadalom minden rétegében, akkor megismétlődhet az, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie. Ha a németek nem éreznék most a saját felelősségüknek a szüleik vagy inkább már a nagyszüleik hibáit és bűneit, akkor nem lehetnének jobb emberekké.”

/facebook/