A nemzeti összetartozás …?

Magyarországon a nemzeti összetartozás tudata. Hogy ez mégis mi a büdös francot jelent, azt én nem tudom.
Ahová Orbán , meg a hasonszőrűek magukat tartozni érzik, oda én egy másodpercig sem akarok tartozni, se nemzetthyleg, se máshogy.
“Nem tudhatom másnak e tájék mit jelent” – tartok tőle hogy a romániaiaknak is mást meg nekünk is mást.
Vagyis óriási kulturális különbség áll fenn a magyarok és a magyarnak mondott határon túliak között. Épp ezért baromi nagy hazugság hogy “egy a tábor”, mert nem az
Sőt.
Ez a tábor a legalkalmasabb arra, hogy a kultúrák közé éket verjen, és egyre távolítsa egymástól azokat. Persze a hatalomért bármit…
Nem tudom, mik azok a rendszerváltó intézmények. De!, ha vannak/voltak ilyenek, miért is a határon túl kell azokat “hagyományként” őrizni?!
Már többször leírtam, hogy azért nem hordok kokárdát, és azért nem járok templomba, nehogy azt higyje valaki, hogy fideszes vagyok.
Vannak még itt-ott olyan magyarok, akikben nem Orbán szózatai ébresztik fel magyarság-tudatukat.
Abban élnek ezer éve, nem kell hozzá a kokárdás tárogatószó.
Magyarként embernek lenni, akiket a többi ember is elsősorban emberként tisztel, nem acsarkodó magyarként..
Ha olyan nagy a nemzeti összetartozás, velem miért nem akar senki összetartozni? Hozzám miért csak akkor szólnak, ha be kell fizetnem a nehezen megkeresett forintjaimat valami mondva csinált indokkal, és miért válog átlátszóvá, mint az üveg a “nemzetiék” számára akkor, ha éppen nincs egy vasam se?
Hogyan fér össsze az összetartozás-érzéssel a pökhendi gőg, mások kihasználása, negligálása? Nem kellene egy összetartozásnak véletlenül kölcsönösnek lennie? Az, ha én “összetartozok” ők meg a szájamba szarnak, az szerintem nem igazi összetartozás, de nem ám.