A pénteki önfényezés nem egyenlő a tájékoztatással.

Juszt László írása

Tudomásul vettem, hogy a miniszterelnök nem teljesíti kötelességét, s nem tájékoztatja a népet. A péntek reggeli önfényezést semmiképpen nem minősíthetjük tájékoztatásnak!

Tudomásul vettem, hogy nem válaszol újságírói kérdésekre. Tudomásul vettem, hogy ha egyszer mégis újságírók elé áll, akkor megválogatja, hogy ki léphet a terembe.

Azt már nehezebben veszem tudomásul, hogy a kivételezettek – akik beléphetnek a tájékoztató helyére – nem mondják azt, hogy köszönjük szépen, de mert a kollegákat kizárták, ilyen körülmények között, ehhez a mutatványhoz nem aszisztálunk.

De ez csak egy formális lépés lenne. Ugyanakkor van megoldás, válasz erre a hatalmi arroganciára is. Csakhogy ehhez például kellene egy “tökös” újságíró szövetség is. Ami – nem véletlenül léptem ki 1985-ben – nincs.

A megoldás: minden pénteken 10.00-kor a MUOSZ nagytermében tartsanak egy “MINISZTERELNÖKI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓT”. Zászlókkal, pulpitussal. Ahova minden újságíró bemehet – pártállástól függetlenül, – s ahova meghívják az ide akkreditált külföldi tudósítókat is. Aki tanulta ezt a szakmát, az pontosan tudja, hogy minden kérdésben ott lehet a válasz.

Ja! Hogy nincs ott a miniszterelnök? Az már az ő baja. Mindenesetre a szakma talpra állhat. Ha megszervezik, akkor 35 év után lehet, hogy ismét belépek.

Jut eszembe megint Hofi: Az ifjú focista férj közli a feleségével.

– Drágám most elmondom mi a programom. Hétfőn edzés, utána Béla bácsival kielemezzük a vasárnapi meccset. Kedden erőnléti edzés. Szerdán taktikai edzés. Csütörtökön edzés és izomlazítás az uszodában. Pénteken taktikai megbeszélés. Szombaton elutazunk a meccs helyszinére. Vasárnap a mérkőzés.

Mire az ifjú ara.

– Most én is elmondom a programom. Hétfő, kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap itt ba…s lesz. Aki itt van itt van, aki nincs nincs.