A püspök álma

0

A püspök álma

Stadiont épít a Szeged-Csanádi Egyházmegye, tudatta múlt pénteken a Hír TV, hozzátéve, hogy az e célra szánt állami támogatás már meg is érkezett. Húszmilliárdról van szó, fele megy a stadionra, a többiből két tannyelvű iskola lesz, zenei gimnázium, kollégium, ifjúsági park.

Ami konkrétan a stadiont illeti, arra vonatkozólag korábban szerényebb összegről volt szó. „Múlt heti örvendetes hír, hogy a kormány döntése értelmében megvalósul Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök régi álma: kétmilliárd forint közpénzből hatezer férőhelyes szuperstadiont kap az NB II-es csapata Szegeden” – írta Megyesi Gusztáv kollégánk alig két és fél évvel ezelőtt. Azóta, mint látjuk, a stadion bekerülési költsége az ötszörösére nőtt, és megy az még följebb is, ha minden igaz, de hát így van rendjén. Már csak azért is, mert minden fillér, amit a szegedi stadionra költünk, a lehető legjobb helyre, Garancsi István kormányközeli iparmágnás egyik cégének bankszámlájára kerül, hogy aztán onnan jusson el a folyamok torkolatához, végső nyughelyére, mint a megistenülő Utnapistim a vízözön után.

Mindent megteszünk azért, hogy Szegednek örömet szerezzünk, mondta Kiss-Rigó László a Hír TV-ben, abszolút helyeselhető módon, hiszen az egyház csakugyan azért van, hogy örömet szerezzen a hívőknek, ez a küldetése, semmi más. Csakhogy az eredeti koncepció szerint nem stadionépítőként szerez örömet, hanem avval, hogy az evangéliumot hirdeti. Evangélium = örömhír, arról szól, hogy Isten országa elérkezett. Jézus azért küldte világgá a tanítványait, hogy Isten országát hirdessék. „Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, két-két alsóruhátok se legyen.” Vagyis a publikum örömittas állapotba hozásának eszköz- és tőkeigénye nulla, mármint Jézus szerint, aki ennek a szakmának mégiscsak a legfőbb tudora, vagy legalábbis annak minősült valamikor.

Változnak az idők, velük együtt az üdvözülés módszertana is változik. A szeged-csanádi megyéspüspök már nem elsősorban az örök élet reményével kecsegteti a híveket, hanem avval, hogy focicsapata, az NB II-ből épp kiesni készülő Szeged 2011, amelynek a tízmilliárdos stadion épül, „esetleg az első osztályban játszik” majd valamikor. Persze ha Isten úgy akarja, bármi megtörténhet, ám egyelőre nem akarja, KRL viszont így is sokmilliárdos összegeket szakít.

Alantasabb lelkek ennek a jogos voltát vitatni szokták. Nemcsak KRL sokasodó milliárdjait, hanem azt is, hogy az egyházat az állam bármifajta módon pénzelje. Először is arra hivatkoznak, hogy a hit az egyén legszemélyesebb ügye, ahhoz másnak semmi köze nincs se pró, se kontra. Másodszor azt mondják, hogy a vallás ott és akkor működik, ahol és amikor semmi támogatást nem kap, sőt esetleg üldöztetésben részesül. („Az intézményes egyház ereje mindenekelőtt az üldözések idején mutatkozik meg: zárt, relatívan homogén kultúrában egyesíti tagjait, és így őrzi a hagyományos hitletéteményt. Az üldözésmentes időszakokban jobban előtérbe kerül gyöngesége” – írja a Katolikus lexikon.) Harmadszor pedig arra mutatnak rá (mármint az alantasabb lelkek), hogy az egyház a II. Vatikáni Zsinat meghatározása szerint az Istennel való bensőséges egyesülés jele és eszköze. Természetfölötti intézmény, misztérium, melynek lényegét csak a hitben fogjuk föl. Arra rendeltetett, hogy Krisztus eleven teste legyen a tanúságtételre. Ezt mi nem értjük ugyan, de a Katolikus lexikonban ez áll, tehát nyilván így igaz.

Hogyan kell az államnak Krisztus eleven testét finanszíroznia, tehetnénk föl a kérdést, ám ezt kihagyjuk, hiszen e tárgyban a pénz puszta említése is blaszfémia. Az Istennel való bensőséges egyesülés hülyén fest a költségvetés tételei között, a misztérium nehezen forintosítható. Már amennyiben a föntebb leírtaknak még manapság is szokás valamiféle értelmet tulajdonítani. A jelek azt mutatják, hogy nem szokás, vagyis az egyház ma már nem transzcendens intézmény, nem misztérium, nem Isten vándorló népe, amely szegénységben menetel a végtelen értékek felé, hanem szolgáltató, egyik a sok közül. Aki nem érzi teljesen kizártnak, hogy az ő porhüvelyében valamiféle maradandó, az idővel szemben invariáns szubsztancia lakozik, megrendeli a szükséges szolgáltatásokat, vagyis egyfajta sétálójegyet vesz a mennyországba, amilyet az operabálba szokott. Egyszerű üzleti tranzakció, olyan, mint a biztosítás, avval a különbséggel, hogy ezt részben az állam finanszírozza. Nem világos, milyen alapon, de hagyjuk is.

KRL természetesen birtokában van mindama erényeknek, amelyek a püspökké szentelés szükséges, de nem elégséges feltételei, úgymint kiválóan erős hit, jó erkölcsök, jámborság, a lelkekért való buzgóság, bölcsesség és okosság, viszont őt emellett még irigylésre méltó politikai-üzleti érzékkel is megáldotta az Úr. 2010-ben nyíltan és szemérmetlenül kampányolt a Fidesz és Lázár János mellett, olyan megfogalmazásokkal, amelyeket pirulás nélkül leírni is nehéz, nemhogy kimondani. Leszögezte, hogy Magyarországon ma egy olyan párt van, amely a keresztény egyház értékrendjét méltó módon, eredményesen és hitelesen képviseli.

Manapság elég sok rosszat hallani az egyházról, de hogy az értékrendje azonos volna a Fideszével, azt eddig még a legádázabb ellenségei se állították.

KRL azt is mondta továbbá, hogy valahányszor Hódmezővásárhelyre érkezik, „szellemi-lelki oázisba” kerül. Ez nyilván a Lázár Jánosból és a hozzá tartozó dologi létezőkből kiáradó pozitív energiák miatt van így. Áldásos hatásukat KRL is hamarosan megtapasztalta, minthogy a Lázár felügyelete alá került Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől hipp-hopp 2,4 milliárd forint támogatást kapott. Ám ez még semmi, hiszen 2012 óta övé a Balaton déli partjának két rendkívül értékes vagyontárgya, a volt fonyódi és zánkai úttörőtábor is, persze nem közvetlenül. Az ingatlanokat az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Közalapítvány birtokolja, az alapítvány a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgálathoz tartozik, az pedig a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez, amelyet Kiss-Rigó László vezet. KRL emellett folyamatosan újabb és újabb iskolákat vesz át az önkormányzatoktól, arra hivatkozva, hogy az egyházi iskolák a költségvetéstől nagyobb támogatást kapnak. Egyházi iskolát működtetni tehát jó buli, KRL ezt nem is rejti véka alá. Őszinte ember, ami a szívén, az a száján, menekültügyben a pápát is helyre rakta. Krisztus földi helytartója 2015-ben felszólította az európai plébániákat, hogy egy-egy menekült családot fogadjanak be, KRL avval reagált, hogy Ferenc pápa nem tudja, mi van Szegeden. Fideszes körökben azóta is csodálják őt emiatt.

Ami a föntebb említett húszmilliárdot illeti, a szent férfiú avval kapcsolatban se árul zsákbamacskát. A projektek költsége még változhat, de csakis fölfelé, és persze az ellenszolgáltatás nélkül lenyúlt üdülőingatlanokkal is lesz majd tennivaló. Felújításukra a kormány három év alatt összesen huszonhatmilliárdot tervez fordítani.

Jézus mondja, hogy akinek van, adatik annak, és akinek nincs, amije van is elvétetik tőle. Kereszténydemokráciát építő kormányunk nem művel mást, csak, ami írva vagyon.

 

Váncsa István /facebook