A SAJTÓSZABADSÁG ROMOKBAN HEVER.

Láthatjuk ezt minden egyes alkalommal, amikor a közpénzén fenntartott köztelevízióban unásig ismételgetik ugyanazokat a lejárató nyilatkozatokat – no, éppen nem a Fideszről – hanem szinte mindenki másról, aki nem fideszes. A demokráciát csak hírből ismerő hatalmon lévő kormánypárt tehet róla, hogy a „márciusi ifjak” által első pontban megfogalmazott kívánalom, a sajtószabadság követelése még 170 év után sem veszített aktualitásából. Ékes bizonyítéka ennek, hogy a 2022-es választás alkalmával az ezerszer megvádolt ellenzék miniszterelnök jelöltje is csupán 5 percet kapott a közpénzen fenntartott „köztelevízióban”.
MIELŐTT ELFELEJTENÉK, NÉZZENEK UTÁNA!
A Fidesz (Fiatal Demokraták Szövetsége) elnevezésében demokrata. Milyen kötelezettséggel jár ez? Utánanéztem!
Demokratának akkor nevezheti magát egy személy, vagy egy közösség, ha hisz a demokráciában, ellene van minden zsarnokságnak (azaz ellene van minden: kegyetlen elnyomásnak, hatalmaskodásnak, igazságtalanságnak!)
MIT JELENT A DEMOKRÁCIA?
A demokrácia olyan politikai rendszer, melyben a társadalom összes, teljes jogú tagja igazgatja a közügyeket, beleértve a kormányzást is. Ahol fékekkel és ellensúlyokkal gátolják meg a közhatalom gyakorlóinak kizárólagos hatalomra törését, így biztosítva a társadalmi igazságosságot és a jóléti társadalom megvalósulását. Demokráciában senkit se vádolnak meg politikai nézetei miatt, és a kisebbségeket sem érhetik hátrányok.
Demokráciában több politikai párt jelöltjeiből választott törvényhozó testület hozza a törvényeket minden állampolgár érdekeit szem előtt tartva – ellentétben a diktatúrával.
HOL MARADNAK A FÉKEK ÉS ELLENSÚLYOK?
A demokráciával tehát nem egyeztethető össze a kizárólagos hatalomra törekvés, így a köznek nevezett televízió kormánypárti monopóliuma sem, mert megsérül a véleményszabadság emberi joga. Ahol a máshonnan érkező információk hiányában a nézők más sem látnak, mást sem hallanak, csak százszor-ezerszer ismételve ugyanazt a vádat, rágalmat mindenkiről, akit a kormánypárt magára nézve kicsit is veszélyesnek tart. „Ismétlés a tudás anyja” – tartja a latin közmondás, s valóban, aki sokszor hallja ugyanazt, az hajlamos elhinni a hamisat is. Nincsenek valódi viták, nincsenek meggyőző érvek, nincs lehetősége a megtámadottnak sem megvédeni igazát. Csak egyoldalú vádak vannak. A lejáratás kedvelt módszere, hogy az ellenzéki politikusok nyilatkozataiból gyakorlatilag csak szövegkörnyezetéből kiragadott mondatokat idéznek.
AZ IGAZSÁG MONOPÓLIUMÁVAL EGYETLEN PÁRT SEM RENDELKEZIK!
A propaganda mindennel megpróbálkozik, hogy az „igazságot” kisajátítsa! Minden hibáért más a felelős! (Soros, Gyurcsány, Brüsszel stb.)
„Vagyunk, akik voltunk, s leszünk, akik vagyunk!” (idézet Mikes Kelementől) – hangzott el Szatmárcsekén miniszterelnökünktől. Csakhogy ez esetünkben ez egyhelyben topogást jelent. A demokrácia felé igyekvő országok pedig elszaladnak mellettünk.
A DEMOKRÁCIÁNAK FOKMÉRŐJE A RÉSZVÉTEL
Valódi demokráciákban a diktatúráktól eltérően nem néhány kormánypárthoz hű személy kezében összpontosul minden hatalom. Ennek egyenes következményeként egyre nagyobb szakadék tátong az egyes állampolgárok lehetőségei között.
Bolygónk jövője nem néhány önkényesen kinevezett személytől, hanem a hatalomgyakorlásban résztvevők tudásától függ. A tudást, a szakértelmet nem pénzért osztogatják, ahhoz kemény munka árán juthatunk hozzá. Lemaradunk, ha az oktatást, az egészségügyet, a környezetvédelmet stb. nem hozzáértőkre bízzuk, hanem sok esetben felelőtlen, a saját, önző anyagi érdekeit a közérdek elé helyező, bürokratikus személyekre. Olyanokra, akik nem a közt szolgálják, hanem a hatalmat.