A választásokig folyamatosan tüntetni kellene Orbán és bandája ellen, de nem ezren, hanem úgy mint máshol, többszázezren, napiszinten!

Nagy a felháborodás a megfigyelési ügy miatt. A Facebookon egyre többen követelik, hogy az ellenzéki pártok ne érjék be azzal, ahogyan eddig reagáltak a Fidesz botrányaira, vagyis, hogy tetszetős – és egyébként igaz – szövegekkel tiltakoznak, hanem vigyék ki utcára az embereket, így érjék el a kormány távozását.

Legyünk realisták: ebben az országban jelenleg nincs forradalmi hangulat. Elkeseredett és felháborodott ember sok van, rengetegen kívánják a pokolba a NER kormányát, ezer ok volna, hogy megbukjanak – a megfigyelési botrány csak egy a sok közül.

Ezzel együtt, azt kell mondanunk, hogy – tetszik, nem tetszik – nem fognak százezrek az utcán tüntetni. Egyfelől, mert nyár van és politikai szempontból uborkaszezon, de van egy ennél is súlyosabb ok. Jelesül az, hogy azok, akik gyakorlatilag csak a kormány sajtójából tájékozódnak – ilyen a magyar lakosság legalább 85 százaléka – fel sem fogják, hogy milyen mértékben vannak kifosztva, megrövidítve, meglopva.

A kilenc éve nem látott magas benzinár, a megfizethetetlen zöldség-és gyümölcs árak csakúgy, mint az építőanyagok mértéktelen drágulása bosszantja és felháborítja az embereket, ám olyan üggyel, mint amilyen a megfigyelési botrány, a legtöbben nem tudnak mit kezdeni. Pedig, ezáltal is meglopják őket, csak éppen nem a konkrét javaikat veszik el tőlük, hanem a szabadságukban, és emberi mivoltukban lesznek korlátozva.

És ezzel válaszoltunk is arra a kérdésre, hogy mi lesz a mostani megfigyelési ügy vége? Belebukik-e Orbán és a Fidesz?

Véleményem szerint, nem. Pedig, ahogy mondani szokták, lenne rá igény. Normális országban persze más lenne a helyzet: hasonló esetben a nyomozóhatóság már lázasan vizsgálódna, és amennyiben beigazolódna a gyanú, vagyis, hogy a kormány tudtával, sőt, utasítására törvénytelenül figyeltek meg a hatalomnak nem tetsző személyeket, a kabinet azonnal lemondana és új választást írnának ki.

De előtte még a miniszterelnök a kormány nevében bocsánatot kérne a magyaroktól, amiért ezt tették velük. Nemcsak azokkal, akiknek a telefonjára tudtuk nélkül kémprogramot telepítettek, de azoktól is, akik – most még – nem kerültek a célkeresztbe. Mert egy olyan országban, ahol a kormányzati szervek törvénytelenül lehallgathatják politikai ellenfeleiket – újságírókat, politikusokat, üzletembereket – azok sincsenek biztonságban, akik még nem kerültek föl a megfigyelendők listájára. Egy ilyen országban ugyanis bárki, bármikor sorra kerülhet, és senki sem sejtheti, hogy „mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, amely jogom sérti meg.”