Aggódom

Tanár és közgazdász ember vagyok. Konzervatív, magyar, és keresztény. Nálam ez nem jelent politikai kategóriát. Nekem nem számít biológiai (vagy társadalmi) nem, etnikai hovatartozás, szexuális preferencia, vallási, vagy egyéb különbözőség.

A világ egyik legtoleránsabb emberének tartom magamat, aki mindenkit elfogad olyannak, amilyen. Sohasem ítélkezem mások felett. Az ítélkezés joga nem az enyém. Nagyon ritkán kommentálok társadalmi eseményeket és még ritkábban nyilatkozom meg közügyekben. De napok óta követem a híradásokat, és aggódom. Egyre jobban aggódom. Elsősorban nem magam miatt, hanem azok miatt, akik védtelenek, kiszolgáltatottak és nem tudnak szólni a saját érdekükben.

A 28.500 forint nyugdíjminimumon tengődő nyugdíjasokért aggódom. Az egyedülálló, alacsony jövedelmű özvegyekért aggódom. A rokkantnyugdíjasokért aggódom. Az egy vagy két gyermeküket nevelőkért és eltartókért aggódom. Az árammal fűtőkért aggódom. A közös mérőórás társasházakban élőkért aggódom. És aggódom mindazokért, akik becsületesen dolgoznak, túlórákat, sőt túlmunkákat vállalnak, és lehet, hogy a következő télen sötétben ülnek majd az otthonaikban, vagy fázni fognak egy embertelen rendelet miatt. Mivel nem csak középiskolai tanár vagyok, hanem közgazdász is, így értem, és átlátom a most zajló nemzeti és nemzetközi folyamatokat. Tudom, hogy az emelkedő energiaárakért és az ennek következtében bekövetkezett áremelkedésekért és válságért nem hazánk kormánya a felelős. Úgy, ahogy a szomszédban zajló háborúért sem, aminek szintén jelentős szerepe van a kialakult negatív hatásokban. Viszont elhanyagolhatatlan tény az is, hogy ez a kormány több hibás intézkedést hozott az elmúlt években, és jelenleg is, amelyek nem a megoldás irányába mutatnak. Fittyet hánytak 12 éven át a vészharangot már akkor kongató mértékadó közgazdászokra, akik megmondták: Spórolni nem a válságban kell, hanem akkor, amikor jól megy. Ők nem spóroltak. Mi pedig isszuk a levét.

2012-ben ugyanez a kormány szavazta meg a KATA törvényt azokkal a feltételekkel, amelyek miatt néhány napja kiherélték azt. A KATA alá tartozó vállalkozók napok alatt adócsalók és a nyugdíjkasszába „nem befizetők” lettek, ami „tarthatatlan”. A kérdésem csak annyi: ha ilyen sok kárt okozott a költségvetésnek ez az adózási forma, akkor miért tartották fenn 10 éven át? Az állampolgár, az adózó, nincs döntési helyzetben. Ha legális kiskaput lát, alkalmazni fogja, hiszen ő is megélni akar, családot eltartani, minél kedvezőbb feltételekkel. Ezért nem lehet kárhoztatni. Az pedig különösen érthetetlen, hogy egy törvény drasztikus módosítása során miért kell rögtön bűnözőnek kikiáltani 460 ezer KATA adózót? Miért kell őket a nép ellenségévé tenni? Ugyanúgy, ahogy a pedagógusokat, vagy bárkit, aki a kormányzat (anyagi) érdekeit sérti. Ez tisztességtelen.

Vannak további kérdéseim is: Miért kell egy ekkora válsághelyzetben „Európa legdrágább” tűzijátékát lebonyolítani és a költségeit 10 évre titkosítani, ahelyett, hogy egyszerűen, szolidaritásból lefújnák azt? Miért kell hirtelen a kormányfő jövedelmét havi 2 millió, az államtitkárokét legalább 150 ezer, a miniszterekét pedig 650 ezer forinttal megemelni? Hogy ők legalább ki tudják fizetni a drasztikusan emelkedő árakat és rezsiköltségeket? Miért kellett a KATA törvény módosításából kihagyni a taxis vállalkozókat mondvacsinált ürüggyel, és miért kellett sebtében megemelni a fegyveresek bérét, holott más ágazatok (egészségügy, oktatás, szociális szféra, stb.) is évek óta térden csúsznak béremelésért, mert már alig tudnak létezni? Csak nem azért, mert a taxisok aztán valóban hidakat és utakat tudnak lezárni, a fegyvereseknél pedig fegyver van és veszélyessé válhatnak, így meg kell vásárolni a lojalitásukat? Miért kellett a választások előtt szétszórni 1.500 milliárd forintot? Mindenki kapott belőle, csak azok nem, akik igazán rászorultak. Ennek az oka legalább nyilvánvaló: féltek, ezért NAGYON meg akarták nyerni a választásokat, és nem számított az ár. Miért kell ebben a szörnyű helyzetben vállalkozásfejlesztési támogatást indítani a boszniai Szerb Köztársaságban 15 milliárd (!) forint értékben? Miért költenek idén 6,5 milliárdot külhoni országok magyar vállalkozásainak támogatására, amikor a magyar vállalkozókat (a kiváltságosokon kívül) hagyják megdögleni? Hiszen a KATA módosítása is pontosan erről szól. Miért? Miért?? MIÉRT???

Könyvelő vagyok, kiegészítő tevékenységként vállalkozásokat könyvelek. Az elmúlt pár napban égett a telefonvonalam. Ismerős és ismeretlen vállalkozók hívtak fel sorban és azt kérdezték: Milyen lehetőség lesz most? Elárulom: Rosszabb. Vagy az adócsalás, amit senkinek sem ajánlok. Az összes további adózási forma – beleértve az átalányadózást – mind kedvezőtlenebb a vállalkozóknak, mint a KATA volt. És a kedvencem: A rezsicsökkentés „megvédése”. Miért kell fűnyíróelv-szerűen megcsonkolni a rezsitámogatást? Az más kérdés, hogy ez a sok évet megért „rezsicsökkentés” egy társadalmi szemfényvesztés, ezer sebből vérzik, de ebbe most nem megyek bele, túl hosszú lenne. Miért kell az „átlagfogyasztás” álcája köré rendezni egy brutális megszorító csomagot? Az átlagfogyasztáshoz igazítás egy szakmai hiba. A döntés óta számos energetikai szakember megmondta és levezette. Az átlagfogyasztásba MINDEN és MINDENKI beletartozik. A mérőórával rendelkező, néha használt víkendházaktól kezdve az úszómedencés, konditermes sportközpontokig. Nem átlagfogyasztást kell alapul venni, hanem a lakossági fogyasztás móduszértékét, ami valóban megmutatja a lakossági fogyasztás átlagát. Mindjárt nem 210 kWh és 144 köbméter lenne az a két szám havonta. Még ezen is keresni akarnak? Ugyan mitől jogosult a három gyermekes család támogatásra, a két gyermekes pedig nem? Két gyermeknek alacsonyabb az értéke? Minden hozzáértő tudja, hogy ez a döntés a legszegényebbeken üti majd a legnagyobbat. A vidéki, falusi magyarságon. A korszerűtlen, szigetelés nélküli, nagy alapterületű házakban élő egyedülállókon, kisnyugdíjasokon és alacsony jövedelműeken. Persze van megoldás nekik is. Adják el a házaikat és költözzenek be a jó kis lakótelepre, hiszen az ott élőkre nem vonatkozik az új szabályozás. Én viszont úgy gondolom, hogy az, hogy valaki költözik, legyen szabad döntés és nem kényszer. Sorolhatnám a kérdéseimet napestig, de tudom, hogy egyetlen illetékes sem fog válaszolni rájuk.

Tanár és közgazdász ember vagyok. Konzervatív, magyar, és keresztény. (Még) hiszek a csodákban. Viszont csalódott vagyok. NAGYON csalódott. De legalább lesznek vármegyék és főispánok… másra sem vágytam évek óta… de tényleg!

Magyaróvári J. Tamás