Aki nem tud zongorázni, az nem zongorázik. Nem lehetne ez így a politikában is?

Miután én magam nem emlékszem hasonló esetre, megkérdeztem néhány nyugdíjas magyar diplomatát, hogy történt-e hasonló eset a rendszerváltás előtt. A válasz kategorikus NEM.
Arról van szó, hogy a túlmozgásos külügyminiszter a magyar külképviseletek vezetőinek tartott rendszeres értekezletére – amely egyfajta iránymutatásul szolgál az ország külpolitikai orientációját illetően -, meghívta az orosz külügyminisztert, Szergej Lavrovot. Tényleg érthetetlen! Ha árulja is a hazát, miért ilyen nyíltan? Amikor a Cocom-listás termékek nyugati beszerzését a magyar szolgálatok kapták feladatul a Varsói szerződésen belül, akkor sem Gromiko tartotta az eligazítást a magyar diplomatáknak, Péter János helyett.
Ez minimum pikáns! Lavrov néhány hete arról beszélt, hogy Berlinben, Párizsban és Washingtonban megpróbálják aláásni a második világháború után kialakult nemzetközi rendet. Ha így is lenne, a felsoroltak – ismereteim szerint – a szövetségeseink.
Nem szeretnék ötletet adni a vakcinákhoz és orvosi berendezésekhez is kiválóan értő “főfürkészőnek” – nem is ezért írom meg. A ’70-es évek elején volt egy bolgár parlamenti képviselő, aki a szófiai parlamentben felállt és azzal a javaslattal lepte meg a T. Házat, hogy Bulgáriai csatlakozzon a Szovjetunióhoz. Még az akkori igen “bigottkommunista” vezetés is kiröhögte.
Aki nem tud zongorázni, az nem zongorázik. Nem lehetne ez így a politikában is?

László Juszt