Amikor már a legtöbb kamera kikapcsolt + VIDEÓ

Az egyik pillanatban még kell a maszk, a másikban pedig – amikor már a legtöbb kamera kikapcsolt és a fényképezőgépek sem kattognak -, csiribí-csiribá, már nem kell! Egyetlen másodperc alatt megszűnt a helyiségben a járványveszély! CSODA történt, emberek! És nézzék a felszabadult, mély lélegzetvételeket…
És ezek papolnak nekünk, ezek köteleznek minket arra, hogy fél napokat viseljük a szájpelenkát, ezek írják elő életünk egyre több mozzanatát, ezek azok, akik állandóan a mi érdekeinkre hivatkozva telepednek rá az életünkre, nehezednek mindennapjainkra, gyártanak tilalomfákat, szabály- és korlátozás labirintusokat.
Ezek a mi KÉPVISELŐINK, akik a mi érdekünkben, őszintén, tiszta szívvel, jó szándékkal viszonyulnak hozzánk, a világért sem hazudnának nekünk semmiről, SOHA de SOHA nem ármánykodnának ellenünk, inkább meghalnának, minthogy bármiben is átverjenek minket…
A legviccesebb (legtragikusabb?) ebben az, hogy sokan vannak, akik ezt TÉNYLEG elhiszik és ezektől várják a csodát, a jólétet, egy prosperáló TÁRSadalom megalkotását. Várják egy olyan világban, amely ezek vezetése alatt egyre élhetetlenebb, egyre életképtelenebb, egyre sorvadtabb, zűrzavarosabb, kaotikusabb és egyre csak menetel egy totális önkényen alapuló, rabszolgatartó globális méretű, technokrata formáció felé.