Az EU november 19-ig adott időt magyar kormánynak, hogy megússza az EU-s pénzek harmadának befagyasztását

Tipikus EU-s feloldását hozta az Európai Bizottság egy látszólag feloldhatatlan dilemmának: büntetett és nem is, teret hagyott a kompromisszumnak és lehetőséget adott arra, hogy a politikusok sokféleképpen keretezzék a biztosok vasárnapi döntését. A dilemmát az okozta, hogy ezen a héten muszáj volt eldönteni, hogy a Magyarország elleni mechanizmust elengedjék vagy büntetés kiszabását javasolják.

Ebből lett az, hogy javasolják a büntetést, de közben időt adnak még a magyar kormánynak, hogy elkerülhesse az EU-s pénzek elvonását.

Johannes Hahn költségvetési biztos a döntés vasárnap délelőtti bejelentésekor azt mondta, hogy a magyar igazságszolgáltatási, ügyészségi és közbeszerzési rendszer nagyon problémás, de a magyar kormány nagyon fontos reformintézkedéseket, 17 új törvény meghozását ajánlotta fel.

A Bizottság három magyar operatív program 65 százalékának elvonását javasolja, ez összesen 7,5 milliárd euró veszteséget jelentene, ez a harmada a Magyarországnak járó kohéziós pénzeknek. A büntetés élesítéséről a tagállamok kormányainak kell szavaznia. Ugyanakkor a Bizottság azt is javasolja, hogy november 19-ig még várjanak a döntéssel, mert addig a magyar kormány érdemi reformokat hozhat.

A magyar jogállamiság miatt aggódok mondhatják, hogy lám, a Bizottság végre tényleg bevetett egy nagyon éles fegyvert, hatalmas pénzek elvonását kezdeményezte. A magyar kormány pedig mondhatja, hogy sikerült időt nyerni, a magyar kormány felajánlásai nyomán hónapokon belül lezárulhat a vita, és elmúlik a pénzelvonás fenyegetése.

A vasárnapi bejelentés alapján a Bizottság nem kiéheztetni, hanem a magyar közbeszerzési rendszer javítására akarja rávenni az Orbán-kormányt. A magyar kormány pedig soha nem látott módon, külső nyomásra ígér most reformokat.

Olyat tesznek Orbánék, amit eddig elfogadhatatlannak tartottak

Az Orbán-kormány éles kampányt indított az IMF ellen a 2010-es évek elején, erősen kritizálva a baloldali kormányokat, hogy a nemzetközi pénz felvételéért úgynevezett reformokba, vagy másképpen nevezve megszorításokba mentek bele. A magyar szuverenitás azóta is központi jelszava az Orbán-kormányoknak.

Most viszont úgy tűnik, hogy nemzetközi pénzért cserébe reformokat, vagy másképpen nevezve a közbeszerzési, vagyonkezelői és igazságszolgáltatási rendszert érintő átalakításokat készülnek meghozni. Csak most nem az IMF, hanem az Európai Bizottság diktál. Még két fontos különbség az IMF-es példához képest:

  • A Bizottság elvben csak olyan intézkedéseket vár most el, amelyeket Magyarországnak az EU-tagságából eredendően egyébként is teljesítenie kellene. Nem a költségvetést rakatja rendbe, hanem alapvető demokratikus normák helyreállítását a követeli. Nem gazdasági, hanem politikai éle van az elvárt intézkedéseknek.
  • Az IMF először elutalta a pénzt, és utána évekig monitorozta az elvárt reformok teljesítését. A Bizottság most viszont arra készül, hogy először megvárja az új magyar törvények heteken belüli elfogadását, és csak utána fizet.

Különleges egybeesés

Az EU-s intézmények tíz éve készülnek arra, hogy visszafogják valamilyen intézkedéssel a magyarországi korrupciót, különös tekintettel az EU-s pénzek igazságtalan, politikaialag motivált elosztására. A magyar kormány eddig ellenállt szinte minden ilyen törekvéssel szemben, sikeresen.

Mostanra azonban különleges helyzet állt elő: az EU-s intézmények kicselezték Orbánt, és elfogadtattak vele egy új eszközt, amit most először tudnak használni a magyar kormánnyal szemben, érdemi nyomást helyezve rá. És közben a magyar költségvetés annyira rossz állapotba került, hogy Orbánék úgy döntöttek, inkább engedékenyeknek mutatkoznak, csak jöjjön már a beragadt pénz.

A jövő héten hétfőn és pénteken is egy sor olyan törvénytervezetet mutat majd be a magyar kormány, amit a Bizottság nyomására készített, a brüsszeli “bürokratákkal” egyeztetve szövegezett, és amelyek a brüsszeli tervek szerint alapvetően szabják át a magyar pénzosztási rendszert. Többek között egy új hatóság alakulhat, ami felülbírálhatja az EU-s pénzekre kiírt pályázatokról szóló döntéseket; felügyeleti szervet ültetnek az ügyészségek nyakába, amely a korrupciós nyomozásokról szóló döntéseket bírálhatja felül; illetve kiszoríthatják a tavaly privatizált egyetemek vezetéséből a politikusokat.

Persze e törvények valós ereje és hatása rengeteg mindentől függ majd, mindenesetre Orbán Viktor kormánya 2010 óta először ígérte meg, hogy külső nyomásra érdemi változtatásokat eszközöl a magyar jogi rendszerben. Nemcsak meglévő törvényeket foltozgatnak, mint egyes kötelezettségszegési eljárás nyomán, hanem teljesen új intézményeket alapítanak, általános eljárásrendet érintő keretekhez nyúlnak, idegen kérésre.

Régi küzdemel

Különböző EU-s intézmények már egy évtizede próbálkoznak valamivel, ami a magyar demokrácia rendszerszintű leépítését megállíthatná. A diagnózist újabb és újabb jelentésekben és eljárásokban fogalmazták már meg, legutóbb ezen a héten az Európai Parlament mondta ki, hogy Magyarország már nem demokrácia, hanem választási autokrácia hibrid rezsimje, azaz valamiféle átmenet a diktatúra és a demokrácia között.

Az intézmények azonban sokra nem jutottak, mert az EU-s kormányok fegyelmezésére alig van eszköz az európai jogban, azt egyszerűen nem arra találták ki, hogy egy-egy kormányt megbüntethessenek. Hiába készültek évek óta tervek Brüsszelben arról, hogyan lehetne jogállamisági problémák miatt pénzt elvonni egyes kormányoktól, a járványig ilyen eszközt nem lehetett elfogadni, hiszen a fontos változtatások tekintetében minden országnak vétójoga van. Úgyhogy meg kellett várni a pillanatot, amíg Orbán Viktor (és lengyel kollégája) belemegy valamiféle új eszköz létrehozásába. Ehhez a járvány okozta recesszió kárainak enyhítésére felállított helyreállítási alap kellett, amit a nettó befizető országok csak azzal a feltétellel raktak össze, ha a megszületik vele párhuzamosan az úgynevezett jogállamisági mechanizmus, amit azóta feltételességi mechanizmusnak hívnak.

Így sem volt egyszerű menet, a 2020 decemberében kialkudott eszközt végül idén április 4-én indította el először az Európai Bizottság, kizárólag Magyarországgal szemben. Az eljárás lényege, hogy ha a Bizottság bizonyítottnak látja, hogy jogállamisági problémák miatt az EU pénze veszélybe kerül egy tagállamban, akkor elvonhatják az adott országnak járó a támogatásokat (vagy egy részüket).

A támogatás megvonását és a megvonás mértékét a Bizottság javasolja, de a büntetés kivetését a tagállamok pénzügyminisztereinek kell elfogadniuk, minősített többséggel. A mostani bejelentés alapján a Bizottság elkészítette ezt a büntetési javaslatot, tovább küldte a pénzügyminisztereknek (Tanácsnak) szavazásra, de azzal a kikötéssel, hogy nem muszáj gyorsan dönteniük, mert érdemes lenne megvárni, hogy a magyar kormány által megígért reformintézkedések valóban hatályba lépnek-e, és azok milyenek lesznek.

Nagyon nem mindegy

A magyar kormány számára különösen nagy most a tét:

Nincsenek még elfogadott programjai az idén kezdődött hétéves költségvetési ciklusra, azaz a szokásos, 2004 óta mindig járó EU-s támogatásokra. Az októberre várt megállapítást lassíthatja, ha a Bizottság úgy látja, hogy a magyar reformok elakadtak.

A Bizottság még nem fogadta el a magyar kormány tervét a helyreállítási alap elköltésére. Ez a rendkívüli pénztömeg elvben már tavaly óta költhető lenne, de a magyar terv hiányosságai miatt egyelőre nem jöhet ebből a forrásból pénz. Ebben az ügyben még idén meg kellene állapodni a magyar tervről, hogy az összeg jelentős része felhasználható maradjon.

Erről a végső döntést szintén a pénzügyminiszterek tanácsa mondja majd ki. Aligha megy át a magyar terv úgy, hogy közben a Bizottság és a Tanács szankciót is akar, a mechanizmuson keresztül.

A mostani mechanizmus és az alap pénzei így végső soron összefüggenek, még ha jogilag nincs is közük egymáshoz. Ha a feltételességi mechanizmust nem sikerül a megfelelő magyar teljesítéssel lezárni, akkor aligha juthat hozzá az újjáépítési alap 7 milliárd eurójához a magyar kormány.

A magyar kormány a bontakozó gazdasági világválság és az elszálló energiaárak miatt nagy bajban van, óriási szüksége van az EU-s pénzekre. Ráadásul a pénzek beragadása a befektetők szemében növeli az ország kockázati szintjét, azaz kevésbé szívesen hozzák ide a pénzüket, és csak nagyobb kamattal adnak kölcsön. Ez a forint további gyengüléséhez, az eladósodottság növekedéséhez vezet. Már önmagában ez utóbbi körülmény is sürgőssé teszi a magyar kormánynak, hogy megállapodásra törekedjen.

Ezért is lehetséges, hogy hiába mondja ugyanazt a nemzeti szuverenitásról a lengyel és a magyar kormány, a mostani vitában Budapest sokkal engedékenyebb Varsónál. Igaz, a lengyelekkel szemben nem indult feltételességi mechanizmus, de az újjáépítési alapból még ők sem kaptak pénzt, igaz, nekik legalább van egy jóváhagyott tervük.

Esetükben a Bizottság először aláírta a tervet, és aztán elkezdte várni a teljesítéseket, amely a bírósági rendszer átalakítását írta elő. A lengyelek azonban csak szimbolikus gesztust tettek, az előírt átalakításokat nem fogadták el, és ezért pénzt nem kaptak eddig. A lengyel kormány legutóbb azt mondta, hogy többet ők nem tesznek, inkább lemondanak a pénzről.

Ehhez képest a magyar kormánynak a terve elvi elfogadásához, és az egyéb EU-s pénzek lehívhatóságához kell már teljesítenie – ennek sikere a következő hetekben dől el. Ha az akadályt Magyarország sikerrel veszi, és a Bizottság (vagy a Tanács) leállítja a feltételességi mechanizmust, akkor a kohéziós- agrár- és egyéb szokásos támogatások megmenekülnek, és elkezdődhet a kötélhúzás arról, hogy a helyreállítási alap egyes részletei milyen további reformok teljesítése esetén lesznek hozzáférhetők. Vagyis a húzd – meg ereszd meg logika akkor is marad, ha a most napirenden lévő szankciót Orbánéknak sikerül kimozogniuk.