Az elmúlt évek politikai és gazdasági válságai, valamint az Oroszország által kirobbantott ukrajnai háború kristálytisztán megmutatta, hogy mennyire sérülékenyek a nemzeti valuták és mennyire ütésálló az Euró. Ugyanis a mostani időszakban az Eurózónába tartozó tagállamokban az infláció a kezdeti kilengést követően fokozatosan mérséklődött és az ukrajnai háború gazdasági hullámai is lecsillapodtak. Az Euró megőrizte a stabilitását és egyúttal megvédte az Eurózónát a mélyebb recesszió fenyegetésétől.
Ezzel szemben például Magyarországon, ahol nem az Euró a hivatalos fizetőeszköz, súlyos gazdasági és társadalmi krízis alakult ki. De nem az ukrajnai háború miatt. Nem is más külső behatások okán. Még ilyen okok sem kellettek. Ez az ország amúgy is az Európa Unió állatorvosi lova. Szédítő iramban vágtat az infláció, az élelmiszerárak kontinentális rekordot döntenek, az átlagfizetések elvesztették a vásárlóerejüket és a kormányzati gazdaságpolitikai gyakorlatilag összeomlott. Mindennek tetejébe még a hibrid diktatúrát kiépítő hatalom teljesen elzárkózik az Euró bevezetésétől.
Az Európai Unióban lejárt a nemzeti valuták ideje. Ugyanúgy, ahogy az elkülönülő nemzetállamok korszaka is véget ért. Az Euró egyértelmű bizonyítéka annak, hogy egy erősebb, szélesebb és átfogóbb föderációra van szükség a kontinensen. Egy olyan föderációra, amely nem csak politikailag és gazdaságilag, hanem közjogilag is egyesíti az európai országokat. Azonban egyetlen tagállamnak sem kell feladnia az önazonosságát. Nem egy Európai Egyesült Államokat kell létrehozni. Van is erre egy évszázadok óta létező és működő európai modell: Svájc 
Hozzuk létre közösen az Egyesült Európát. A mi Európánkat.
Kép: Egyesült Európa – A béke garanciája (1951)