Az Európai Néppárt elnöke voltaképp lenácizta Orbánt élő adásban

0

Újabb menet kezdődött meg Donald Tusk és Orbán Viktor verbális háborújában. A két politikus viszonya évek óta feszült, a lengyel politikus néppárti elnökké választását követően, és különösen a magyar kormánynak meghatározatlan időre rendkívüli jogköröket biztosító koronavírus-törvény után pedig kifejezetten ellenségessé vált. Tusk egy internetes videóban a vírushoz hasonlította Orbán Viktort,  aki közben néppárti tagszervezetek vezetőinél fúrta Tuskot, de közben egy levélben megírta, hogy a járvány elleni küzdelem miatt „nincs ideje ilyen vitákra”.

Az Európai Néppárt lengyel vezetője ezúttal a Spiegelnek adott csütörtöki interjújában (melyet az EuroNews szemlézett) ekézte a magyar miniszterelnököt.

Amikor a riporter érdeklődött, hogy áll a Fidesz kizárásának ügye, melyről a nagy garral kinevezett háromtagú „Bölcsek Tanácsa” képtelen volt döntést hozni, és a válság miatt a kérdést – 13 tagszervezet követelése ellenére – el is napolták, Tusk leszögezte,

RAGASZKODIK AHHOZ, HOGY A PÁRTCSALÁDBAN MÉG AZ IDÉN ÚJRA MEGPRÓBÁLKOZZANAK A FIDESZ KIZÁRÁSÁVAL.

Tusk megkapta az egymillió eurós kérdést is: „Demokráciának tartja-e Magyarországot?” A politikus erre természetesen nem mondott se igent, se nemet, inkább úgy fogalmazott, Orbán Viktor a menekültválság kezdete óta vészhelyzeti eszközökkel kormányoz, az emberek félelmét pedig – legyen szó a migrációról, vagy a vírusról – a saját hatalma kiépítésére használja. Tusk szerint néhány intézkedése nyilvánvalóan jogos és jogszerű is, azonban a demokrácia szellemiségével ez már összeegyeztethetetlen. A koronavírus-törvényt pedig az 1933-ban a parlamenti jogköröket Adolf Hitler hatáskörébe utaló felhatalmazási törvénnyel (Ermächtigungsgesetz) állította párhuzamba:

A történelem során sokszor láthattuk, hogy a politikusok a hatalmuk kiterjesztésére törvényeket használnak. Ez Németországban ismerős lehet. Biztos vagyok abban, hogy Carl Schmitt nagyon büszke lenne Orbán Viktorra.

Ezzel Tusk szolidan és áttételesen bár, de lenácizta Orbánt.

Carl Schmitt ugyanis a politika- és jogtudomány egyik legellentmondásosabb figurája, aki nemcsak 1945-ig a Nemzeti Szocialista Párt tagja volt, hanem aktívan segített a náci rezsim legitimitásának megteremtésében. 1934-ben a hatalomátvételről kifejtette, hogy a vezető (Führer) a jog alapja. Az antiszemita Nürnbergi Törvényeket pedig a “Szabadság Alkotmányának” nevezte.

Valójában azonban Tusk (és a szavait magyarázó Spiegel, illetve más európai lapok) értelmezése ellenére Schmitt nem elsősorban a nácikhoz való lojalitása, hanem politikaelmélete miatt köthető a modern szélsőjobboldalhoz. Schmitt szerint (és most nyilván egyszerűsíteni fogok, hiszen a XX. századi politikaelmélet egyik legtöbbet értelmezett elméletéről van szó) a politika logikája soha nem köthető a politika tartalmához, és a politikában minden kérdést csak a barát-ellenség viszonyon keresztül lehet és érdemes megközelíteni.

Ahogy arról pár éve részletesen is írtunk, a Schmitt által ihletett totális identitáspolitika az Orbán-rendszer legfontosabb eszmei alapjává vált, és ebben a schmitti értelmezési keretben válnak érthetővé nemcsak az „idegen erők” elleni permanens kampányok, de a totális politika logikájából kilógó elemek – jogvédő szervezetek, bíróságok, és nemzetközi intézmények – elleni támadások is:

Az ellenség éppen a másik, az idegen, és lényegéhez elegendő, hogy különösen intenzív értelemben egzisztenciálisan valami más és idegen, úgy hogy szélsőséges esetben konfliktusok lehetségesek vele, melyek nem dönthetők el sem előzetesen meghozott általános normatív szabályozással, sem a konfliktusban részt nem vevő és ezért pártatlan harmadik ítéletével.

Kovács Zoltán: Jó, tudni, hogy az Orbánfóbiásoknak erre is van ideje

Kovács Zoltán nemzetközi viták lefolytatásáért felelős kormányszóvivő a Twitteren reagált Tusk szavaira:

Remek. Jó tudni, hogy még a válság idején is (amikor vannak más dolgok, amik elfoglalnak mindannyiunkat,) a Donald Tuskhoz hasonló Orbánfóbiások továbbra is találnak időt és helyet Magyarország csépelésére.