Az volt az igazi csodálatos és büszke Magyarország.

0

Eszedbe jutnak néha még a régi, boldog évek? Amikor még messziről köszöntünk egymásnak az utcán, és bátran viccelődtünk a boltban. Ha valami finomság készült, akkor vittünk belőle kóstolót a szomszédnak, és sohasem kaptuk a tányért vissza üresen. A létrát mindig annál kerestük, aki legutoljára szedte a cseresznyét. Húsvétkor locsolkodtunk, karácsonykor kántáltunk, május elején pedig fát állítottunk a kedvesünknek. A titkos szerelmekről senki sem tudott, csak aki titkolta, meg aki látta. A gazdag ember az volt, aki aludt a ragyogó csillagok alatt, a boldog pedig az, akit otthon vártak. A szerencsés az volt, akinek a szénáját nem áztatta meg az ég, a király az, aki a sarki kocsmában fizetett még egy kört, a bátor pedig, aki éjfél után mert haza botorkálni. Abban az időben még itt voltak a legszebbek az erdők, és legszélesebbek a mezők. Akkor még a világon mindenhol tudták, hogy a magyar lányok a legszebbek. Nálunk volt a leglágyabb a kenyér, és legízesebb a szó. Amikor még csak itthon oltotta szomjunkat a víz, és csak itthon nyugodott meg a lelkünk. Na az volt az igazi csodálatos és büszke Magyarország.