Azért nem lehet jobb a sorsunk:

“…mert a magyar állampolgár elvtelen, jellemtelen, és animális (állati) létben van, ösztönlényként tengődik, és egyfajta un. “beszélő majomként” tallózza végig az életét. Nem alkot közösséget, mert egyrészt gyáva, másrészt egoista.”

“A MAGYAR EMBERT CSAK A MEGTÁMADOTTSÁGA MOZGÓSÍTJA.”

A politológus megállapításából pedig ezek vezethetők le: a magyar állampolgár elvtelen, jellemtelen, és animális (állati) létben van, civilizálatlan, ösztönlényként tengődik, és mindössze un. “beszélő majomként” tallózza végig az életét.
Pár magyarázat, hogy miért reménytelen a magyar területen tartózkodó helyzete. (A miénk nem egy nemzet, nem ország, de még csak lakosság sem.)
Ha valakit csak a személyes megtámadottsága mozgósít, akkor olyan reakciókat mutat, mint a sarokba szorított patkány. “Animális” karakter, nem akarja megtervezni a közvetlen társadalmi környezetét, nem törekszik az általános biztonságra, a társadalmat úgy fogja fel, akár az időjárást. Ha például terrorban él, akkor ‘ne őt vigyék el’, ha fosztogatják a népet, akkor ‘ne az ő padlását söpörjék le’, és ‘ne őt lakoltassák ki’, ha embereket terelnek a meszesgödörhöz, vagy bevagoníroznak, akkor ‘ne őt vigyék’. Ha polgártársainak atrocitásokkal kell szembenézni, akkor nem fellázad, – hanem szűköl, elbújik. A Magyarország területén “tartózkodó” személy kiváló alany olyan politikák bevezetéséhez, aminek fejleménye a gulág, a láger, a meszesgödör, – mert egoista, aki csak önmagára gondol. Mint a hegyek és erdők állatai. Nem is nagyon több annál, mert bár beszélni tud, csak sajnos gondolkodni nem. A magyar nem ismer társadalmi, jogfilozófiai, politikai teóriákat, sőt, erre még büszke is. Neki nincsen szüksége Rousseau-ra, Kant-ra, Locke-ra, mert neki ‘megvan a magához való esze‘. A magyar vagy tudatlan, vagy “tanult hülye”, esetleg “tanult gazember”. Magolva szerzi a tudást, bifláz, majd jó cselédként visszamond. Véleménye jól prognosztizálható. Amit a tv-ben lát és hall, azt igaznak tekinti. Ha politizál, akkor konzumidiótizmusa ostoba képtelenségek kimondására sarkallja (pl. Soros György “baloldali”)(a multik jók), vagy a politikai bulvárba bekapcsolódva gyűlöletét fényesíti (abortusz tiltás, könnyűdrog liberalizálás). A magyar úgy politizál, hogy csak a hatásvadász témákba kapcsolódik be (pl. halálbüntetés), ami nem csoda, mert eleve csak a bulvár, a giccs, a negédeskedés érdekli. A kultúrát általánosan lesajnálja.

A magyart tehát a biflázás és visszamondás, meg a konzum­idiótizmus egyfajta beszélő majommá változtatja, mivel nincs politikai felfogása, nincsenek elvei, egoista – tehát nincs számottevő erkölcsi felfogása, így közössége nem tagja a civilizációnak. Tulajdonképpen nem is közösségben él. Érdekes, hogy bár a jogegyenlőséggel egyetért, de mégis gyáván szűköl, és elbújik, ha a szomszédját elhurcolják – tehát lelke mélyén azért mégiscsak pislákol benne egy minimális kis szolidaritás.
“Vegetatív” lényként tengeti életét, akár a “szarógalamb”, – csipeget abból, ami megadatik neki és élete végén kimúlik, majd nem hagy maga után semmit, csak pár nevetséges tárgyat, elhasznált ruhaneműt, kifeküdt heverőt, és kacatokat. A magyar nem nemzet, de még csak lakosság sem. A magyar egy vegetatív létforma, ami ezen területen gyakorolja a mindennapos túlélést… Akár az erdők, és mezők jámbor állatai. Csak azok nem házban laknak…

VIDEÓ ITT:
https://youtu.be/P01icQAGMw4