Vastag bőrükön már fertőződött sebek.
Közben a nyáj pusztul, a rét füve szárad,
A sok birka pedig már útközben elfárad.
A cél még messze van, ők soha el sem érik,
Csak mesében léteznek a dús füvű prérik.
Rájönnek majd ők is, hogy a nyáj vezére
Nemhiába mondta: figyeljünk kezére.
A sok birka végre térjen az eszére
És nagyon figyeljen VEZÉRE KEZÉRE!
Észre fogja venni: amíg szavát issza,
Erős kötőféken viszik Ázsiába vissza!”