Boldogkői Zsolt virológus-genetikus: Játszhatunk itt matekot, csűrhetjük és csavarhatjuk. Csak így tovább! De attól én még ilyet nem éltem meg eddig

Játszhatunk itt matekot, csűrhetjük és csavarhatjuk. Csak így tovább! De attól én még ilyet nem éltem meg eddig – így kezdi beszámolóját a koronavírus miatt kialakult állapotokról az a szakorvos, aki egy magyar városi kórház sürgősségi osztályán dolgozik.

 

Az érintett Somodi-Botos Annamária beszámolóját Boldogkői Zsolt virológus-genetikus osztotta meg közösségi oldalán – írja a posztról beszámoló Magyar Hang.

Mint Boldogkői írta, a szakember egy korábbi TDK hallgatója, 12 éve diplomázott, ma oxyológia és sürgősségi orvostan szakorvos. – Vannak ismerőseim, akik nem mernek beszámolni a tapasztalataikról (például SARS-CoV-2 által okozott betegségen átesett orvosok), mert tartanak – nem alaptalanul – az őrült őrjöngéstől a megosztásoknál – tette hozzá Boldogkői a szakorvos posztját a járványszkeptikusok figyelmébe ajánlva.

– Folyamatosan dolgozunk, folyamatosan érkeznek a Covid-oldalra. Tegnap a 12 órás műszakomból egy alkalommal öltöztem ki fél órára. Mondják erre is, hogy lehetetlen. Tavasszal én is azt mondtam fél óra után. Megedződtünk. Érkeznek. Ennyi kétoldali tüdőgyulladást soha nem láttam. Fulladnak – írja beszámolójában Somodi-Botos. Szerinte a beérkező páciensek „hozzák az ismert képet: a legtöbben idősek. De mindig vannak fiatalabbak is”.

– Annyira kimerítő egy műszak, és nem a védőruha miatt, hanem a végeláthatatlan, megfeszített betegellátás okán, hogy néhány óráig még elaludni sem tudok, amikor átadom. Ez nálam nagy szó, egyébként öt perc alatt alszom. Persze nem az én szép álmaimat kell sajnálni – írja. Szerinte az egészségügyi dolgozók el sem tudják mondani reálisan, hogy mi is a helyzetük azoknak, „akik a falakon kívüli életükkel, felelősségteljes, szabálykövető viselkedésükkel tehetnének azért, hogy a falakon belül a gyakran súlyos állapotú és már most kritikus számú beteg és az egészségügyi ellátók helyzete jobb irányba tartson”.

– Nem is tudom, ha bármelyikük fél órán át az én vagy bármelyik társam szemével látna, és kattognának a fejében a jó pár szálon futó események, folyamatos döntések, vagy még inkább, ha annak a szemével látna minket és a környezetét annak, akit éppen a mentő gördít be, és akiében a halálfélelem ül, mert fullad…. – folytatta.

Elmondta, 12 éve dolgozik a szakmában, ez idő alatt találkozott H1N1-es betegekkel, akik között szintén volt pár súlyos állapotú, és persze átélt jó pár „sima” influenzaszezont is. – Ennyi és ilyen súlyos beteget SOHA nem láttam. Ennyi kétoldali pneumoniát, rossz vérgázértéket SOHA nem láttam. Rágjuk csak a számokat, hisz a statisztika arra jó. Azon a valóságon, ami a falakon belül zajlik most is, nem változtat – nyomatékosította. Felhívta a figyelmet: ami majd a falakon belül zajlik a közeljövőben, azt most írja mindenki, aki azon kívül él jelenleg, „lehet, hogy éppen saját magának vagy egy hozzátartozójának. És mindenképpen írja nekünk”.

– Az elején felháborított, megdöbbentett az az általános felelőtlenség és értetlenség, amit tapasztaltam. Már csak teszem a dolgom, és a családomra gondolok. Bocs, tudom, hogy nem ábrák, meg adatok. Én ott bent sajnos azzal nem sokra megyek. Mondanám, hogy a hajamra kenhetem, de a védőruha miatt még azt sem – írta. Végezetül arra tért ki, most örül, hogy a sürgősségi elvek mellett, tanult katasztrófa-orvostant is, „de félreértés ne essék, önmagában nem ez a vírus a katasztrófa, nem is az egészségügy vagy amit még célkeresztbe állítunk. Az emberi felelőtlenség teszi azzá.”

 

Forrás: Magyar Hang