“Csak a Petikénknek legyen jó!” – a Szijjártó-családnál jártunk

Egy régi, már csak ritkán használt dögkút alján kialakított garzonban találkoztunk a Külügyminiszter Úr szüleivel.

El kellett adnunk mindenünket, hogy a Péter negyedik háza összejöjjön. Nagyon szerette volna már megkapni, és tudjuk, hogy milyen szomorú tud lenni ha nem kapja meg, amit akar” – meséli nekünk a miniszter édesanyja, miközben a talpunk alatt egykoron volt házikedvencek csontjainak roppanása visszhangzik a szinte légüres térben. De a csend még ezt is megfojtotja.

Az édesapja ekkor még sehol, pedig már órák óta esteledik. A közeli e-szeméttelepen dolgozik, ahol gyufával olvasztja ki a ritkaföldfémeket régi PC-kből, néha napi 15 órán keresztül.

Nagyon nehezen jött össze az a 67 millió forint, 34 milliót kölcsönbe kellett felvennünk, de tudjuk, hogy a Petike mennyire szeret 400 négyzetméteren élni” – mondja. Meleg mosolyától mi is felengedünk, és egy pillanatra átérezzük azt a szülői szeretet, ami nekünk nem adatott meg. Magunkba nézve végtelenül üresnek és átlátszónak érezzük magunkat.

Semmi baj kedveskéim” – nyugtatgat minket ez a hatalmas szívű asszony, majd mészből és szerves hulladékból készült meleg kakaóval vigasztal minket.

Elalszunk. Álmunk mély, de zavart.

Hajnal felé megérkezik a családfő, a miniszter apja. Nagyon lassan ereszkedik le a kötélhágcsón. Megviselt arcára rászáradt higany, izzadság és vér rajzol őrült barázdákat. Táskáját az üszkös zöldségesládákból eszkábált asztalra rakja és remegő kézzel cigarettát kér tőlünk. Rémült tekintetünket észlelve az arcát borító vérre mutat.

Nyugalom, nem az enyém. Minden nap lemosom, de másnapra megint ott van” – és a síron túli hangon érezzük, hogy már átadta magát a sötétségnek.

A feleség szüleiről nem tudnak valamit?” – kérdezzük már-már reményvesztve. Nem tudják mi van velük. Amikor legutoljára hallottak felőlük, akkor az utolsó létfontosságú szervüket helyezték zálogba. És ez még a vagyonnyilatkozat leadása előtti héten volt.

Egy nap után elhagyjuk a gödröt. Odakint tél lett, és a fekete égboltról eltűntek a csillagok. Hozott fénnyel találunk csak haza.

Forrás és még több ironikus cikk itt:https://hircsarda.hu/