“Csapda”

Esetleg valami kellemes álom után ébredtél, de miután kinyitottad a szemed újra ebben a maszkos őrületben találtad magad?
Ne aggódj, azokra ez nem vonatkozik, akik kitalálták nekünk, ők se maszkot, se távolságot nem tartanak, rájuk nem érvényes a rendelet, csak ránk.

Megkezdték a gyerekek, lakosság és a szülők előre kitervelt, módszeres csapdába ejtését. Úgy szorul nyakunkon az a bizonyos hurok, mint valami párna, amit az arcodra szorítanak, a levegő meg egyre csak fogy. (elsejétől zárnak a határok újra)

Külön, nekünk kifundált gyilkos rendszer veszi kezdetét szeptember elején, melyben olyan kiszolgáltatottak vagyunk, mint az 1 napos csecsemők. Ez az aljas hierarchia, most a gyerekeinket vette célba és ha nem ébredünk időben, használhatatlan idegroncsokat csinálnak belőlük is, belőlünk is.

Ezt a jogi nyelvben így nevezzük: Kiskorú ellen elkövetett egészségügyi és mentális veszélyeztetés.

Tucatnyi iskola az utolsó pillanatban hoz nyilvánosságra olyan központi korlátozásokat, mely ellen már egyáltalán nincs idő fellépni.
Ne gondoljuk, hogy ez puszta véletlen.
Túl sok hasonló aljas véletlennel találkoztunk az utóbbi időben.
Ebben nyilván rendszer van. Attól, hogy nem ismerjük ezt a rendszert, mert nem vagyunk beavatottak (elszenvedők vagyunk) attól még minden ilyen lépés meghatározott koreográfia szerint zajlik.
Nem tudom melyik iskola ússza ezt meg, de van egy olyan sejtésem, gyakorlatilag egyik sem.

Vigyázat!
Gyerekeink potenciális célpontokká lettek. Mentális sérüléseket szenvedhetnek a tanévkezdés első percétől kezdve. Olyan intézkedéseket vezetnek be, melyek pszichés sérüléseket okozhatnak, már az első héten. A mérlegelés nélküli szabálykövető iskolák pedig nyakig benne vannak ennek a pokolnak a megteremtésében.

Izoláció, kényszerű maszk, folyamatos fertőtlenítés, esélyesen agresszív iskolaőrök, mozgástér és személyes kontakt korlátozás és még amit itt, meg sem említek.
Vajon hány és hány portál fog beszámolni a legkülönbözőbb vészhelyzetről, ami ezeknek az intézkedéseknek lesz köszönhető?

Ne gondoljuk, hogy az iskolák terrorizálását abba fogják hagyni.
Főleg akkor nem, ha olyan szülőket és tanárokat látnak, akik ostobán bólogatnak a gyerekek tönkretételére.

Mindezt egy olyan járványra hivatkozva, ami az augusztusi Budapesti orvoskonferencia szerint: nem is létezik.
Ezt komoly szakemberek bizonyították, nem én.
Nem sokára kiterjeszthetnek hasonló korlátozásokat a munkahelyekre és egyéb nyilvános helyekre is.
Mindezt a csillagos égig lehet fokozni.

Ami most zajlik: tűrőképességünk kóstolgatása.
Bármeddig képesek elmenni, egészen az őrületig tudják fokozni az elmebetegnek látszó intézkedéseket, aminek összesen egyetlen célja van:
A végén nagylelkűen felajánlják a “megoldást” : “ha beoltatjuk magunkat, minden szarnak vége, mindenki visszakapja az egy évvel ezelőtti boldog életét” – ez lesz a csali.
Aki erre ráharap, az később senki mást nem hibáztathat, egyedül saját magát.
(ha lesz még lehetősége önkritikát gyakorolni)

De megint felmerül a kérdés: a gyerekekkel mi lesz?

Berlinben milliók ébrednek, ugye tudtok arról, a következő napokban ott dől el egész Európa sorsa?
Figyeljetek Berlinre, mert történelmi napok zajlanak abban a városban jelenleg.
Mi magyarok mikor teszünk már valamit azon kívül, hogy itt hőzöngünk az interneten?
(ezt azért mondom, mert ezt látom)

Pedig erős, temperamentumos nép vagyunk.
Hatalmas teremtő erővel rendelkezünk, csak ezt a kurva félelmet kéne már letenni, hogy cselekedni tudjunk végre.
A félelem bénít minket, ami az egzisztenciánk elvesztéséből adódik.
Csakhogy ennek a történetnek a végén, nemhogy egzisztenciánk, életünk sem lesz, ha nem teszünk semmit.
A csapda nyitva, ami külön számunkra lett felállítva.
Kérdés: belesétálunk- e?….. “