Csillag István: félő, hogy NER-közelbe privatizálhatják a Budapest Airport üzemeltetését is a választásokra

NER-közelbe kívánná privatizálni a választásokig a Budapest Airport üzemeltetését a kormány – a mi pénzünkből. Legalábbis erre lehet következtetni azokból a sajtóhírekből, amik a napokban felröppentek Palkovics miniszter puhatolózásairól. Csillag István, volt miniszter és közgazdász szerint leginkább az a probléma, hogy közpénzből tesznek visszautasíthatatlan ajánlatot.

A mostani tulajdonosi kör a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérben csak egy dolgot lát: a befektetést. A kormány a tervezett visszavásárlással a turizmus fellendítését is biztosíthatná s ehhez többségi tulajdon megszerzését tervezi – nyilatkozta Palkovics László a vasarnap.hu-nak. Ennek érdekében egy méltányos ajánlatot tennének a reptér visszavásárlására.

Akinek – tegyük fel – tulajdonában áll egy vas- és műszaki bolt a sarkon, az üzlet attól még nem szűnik meg, ha eladja a szomszéd kereskedőnek – válaszolt egy gyakorlatiasan hétköznapi példával a gazdasági szakember arra a kérdésre, hogy mi lehet a szándék a Budapest Airport tulajdonlásával. Mint ismert, 2005-ben a reptér többségi tulajdonosi hányadát egy külföldi befektetői társaság szerezte meg, a maradék 25 százalék állami tulajdont a Fidesz 2011-ben a többségi tulajdonosoknak értékesítette. A repülőtér, az épületek, a beton stb. állami tulajdonban maradt és amennyiben a tulajdonosok bővítenek, új leszállópályát vagy autóparkolót építenének, az állami tulajdonba kerül.

Arra a kérdésre, hogy a most ismét felmerült állami igény milyen célt szolgálhat, Csillag István lakonikusan annyit válaszolt, hogy természetesen fogalma sincs, de egy egyszerű forgatókönyv szerint bekopoghatott néhány magánérdeklődő a tulajdonosoknál, hogy szívesen átvennék a társaság részvényeit. Erre válaszolhatták, hogy eszük ágában sincs eladni, mire hirtelen megjelenhetett mögöttük az állam, hogy akkor ő venné vissza a részvényeket, de ha nem adják, akkor vagy egy visszautasíthatatlan ajánlattal vagy fenyegetéssel motiválhatják őket.

„Ez olyan, mintha önnek lenne egy lakása, ami nekem megtetszik. Először odaküldöm az anyósomat, hogy vegye meg, amire azt mondja, hogy nem adja. Na, erre odamegyek én, egy bikacsökkel és állami jelvénnyel és azt mondom, hogy na ugye, visszautasíthatatlan az én ajánlatom. Amitől persze nem garantált, hogy jobb minőségű lesz az érdeklődési körömbe került lakás, de akit oda akarok tenni, az még lehet a haverom” 

 

– érzékeltette a gazdasági témákban kevéssé jártas olvasók számára is érzékletes példával Csillag István.

Hogy mitől értékelődhetett fel hirtelen a kormány számára a Budapest Airport, arra profán választ fogalmazott meg a volt gazdasági és közlekedési miniszter.

 

„Nyilvánvaló, hogy a minden cuccot, amit meg lehet szerezni és amire van precedens, például hogy vannak állami kezelésű repülőterek is, azt a Fidesz még szeretné megszerezni a választások előtt.”

 

A repülőtér működtetése kapcsán pedig a jelek szerint már nem a 25 százalékos érdekeltség visszavételével bíbelődnének, hanem a teljes, száz százalékos tulajdonosi hányadra hajtanak – véli a szakember.

Mindebben hivatkozási alap lehet az a vélt érv is, hogy az elmúlt másfél-két évben igen gyér repülőforgalom éves szinten megközelítően 10 milliárdos veszteséget jelenthetett. Amennyiben a forgalom a vészhelyzet feloldását követően fellendül, egy ekkora repülőtér esetében évi másfél-kétmilliárdos nyereséget produkálhat, s„akik ezt meg akarják szerezni, feltehetően abban bíznak, hogy az eddigi veszteségből nyereséget termelhetnek”.     

Hozzátette, hogy a világban elfogadott gyakorlat szerint, ha hasonló esetekben magántulajdonú társaság működtet egy repülőteret, a tisztán magántulajdonú rész durván 20 százalék, 30 százalék körüli a private public partnership, azaz az állami és magántulajdon együttese és bő 50 százalék körüli a kizárólag állami tulajdonú üzemeltetés.

 

 „Ez ugye egy szolgáltatás, amiben szakértelme van annak, hogy milyen gyorsan lehet egy-egy járatot felkészíteni a következő menetre, az utasok jegyeit, a csomagokat kezelni stb-stb. Mindez önálló tevékenységként önálló, szakértői társaságokba kiszervezhető, ez semmilyen állami, nemzeti-stratégiai érdeket nem sért. Legfeljebb a haverokat sérti, akik ezt az üzletet még nem tudták lenyúlni.” Nem lepné, meg, ha a jövőben egyre több nemzeti színű lózungot hallanánk ennek kapcsán, amint egy századelőből eredő, máig modern vicc csattanójával érzékeltette: „uram, ön annyit emlegeti a hazát, hogy bizonyára lopni készül”.

 

A közgazdász arra mindenképpen figyelmeztet, hogy illúzióink ne legyenek a tranzakciót illetően, elvégre

 

„az állam mi a csudából fogja kifizetni a visszautasíthatatlan ajánlatot…? Közpénzből. És az a közpénz vajon honnan keletkezik? Tehát az ön zsebében kotorászva a Palkovics kormánymegbízott veszi meg ezt a cuccot, ahogyan annak idején a Mátrai Hőerőművet, mint tudjuk. Tehát a ’nemzet érdeke’, hogy ön fizessen: vagy a hentesnek, vagy a mészárosnak vagy a kolbászosnak, annak, aki éppen az udvartartás része” 

 

– nyilatkozta a Hírklikknek Csillag István közgazdász, volt gazdasági és közlekedési miniszter.

 

(Via. Hírklikk)