Csupa csupa kérdések! És válaszok?

Vajon honnan szerzi be az információit Dömötör Csaba? Netán titkos jelentéseket kap az államtitkár? Miként lehetséges, hogy olyan adatokkal operál a parlamentben, amelyekhez az általuk irányított médiából nem juthat hozzá?

A Kocsis Máté, Szijjártó Péter vonulathoz egyre inkább felzárkózó ifjú kormányzati ember olyan eredményekkel dobálódzott a parlamentben, amelyektől az MTI, vagy az állami televízió igyekszik megfosztani az egyszerű halandót. Az előválasztásra hivatkozva, támadta a Jobbikot, muníciót találva magának abban, hogy a Jobbik negyedik lett, de Tordai Bencének is az előválasztás eredményeit felhasználva válaszolt. Mit válaszolt? Fröcskölődött, ahogy ezt már attól az oldaltól megszoktuk. De tényleg: hogyan lehetséges az, hogy ott. a T. Házban, gond nélkül beszélnek az általuk szemezgetett eredményekről, úgy hangszerelve, hogy azért abban egyetlen pozitív mondat se szerepeljen, ugyanakkor az általuk lesajnált, kifigurázott, nyolc százalékos teljesítményre képes ellenzék megmozdulását, mégis – egy pillanatra – komoly erőpróbaként említik.

Nincs persze ezen mit csodálkozni: a Fidesz-tanítás éppen ez, vagyis csak arról szólni, csak azt használni, ami beilleszthető a mondandójukba, minden egyebet elfelejteni. Elfelejteni korábbi kijelentéseiket, Orbán pálfordulásait; nincs olyan gondolat a miniszterelnök életútjában, aminek ne hangoztatta volna már az ellenkezőjét is. És most nem pusztán az orbáni damaszkuszi útról beszélek; engedjük meg, hogy egy politikus pályáján ideológiát váltson, teljes meggyőződésű liberálisból, keresztény-ellenesből konzervatív, keresztény legyen. Ilyen van szép számmal a politika történetében, itthon és külföldön egyaránt. Forradalmárokból lettek diktátorok, szabadságharcosokból despoták, közösségi emberekből személyi kultuszt építők. Ilyen szerepváltozás jelentős mennyiségben található, ebben igazán nem nevezhetjük egyedinek Orbán Viktort. Az azonban már tartalmaz némi unikalitást, hogy valaki rendre szembemenjen saját, korábbi kijelentéseivel, mindig az adott helyzetnek megfelelően aktualizálja a gondolatait.

De hagyjuk most Orbánt, bár igazában soha nem lehet, szabad hagyni: végül is a Dömötör Csabák is az ő köpönyegéből bújnak ki. Ezzel együtt maradjunk a politikai élet új generációjánál, azoknál, akiknek normálisan a demokrácia lenne az éltető elemük. És mégis: ezek a figurák könnyen és gyorsan beálltak abba a sorba, ahol az ellenfél gyalázása alapkövetelmény, ahol teljesen természetesnek veszik, hogy a sok-sok milliárdból működő állami média nem, illetve nagyon is egyoldalúan, erős cenzúra alatt látja el a feladatát. Dömötör Csaba, ha már támadni akarta a Jobbikot, illetve Jakab Pétert, azt kellett volna mondania: szégyellem ugyan, hogy az MTI hosszú ideig elhallgatta az ellenzéki akciót, és ezt ki fogjuk vizsgálni, de azért nekem sikerült más fórumok segítségével tájékozódnom. Dömötör azonban semmi ilyet nem mondott, mert nem is mondhatott. Az orbáni kottában ugyanis ilyen hangok nem léteznek, csak a manipuláció, csúsztatás, karaktergyilkosság… Ebbe a zenekarba bőven belefér a Békemenet, az azonban már nem, hogy mennyi közpénzzel támogatják ezt a nevetséges, kormánypárti demonstrációt. Hogy mennyi pénzzel tömik ki a CÖF nevű álcivil szervezetet, amely nem a kontrollt, hanem az állami lopást szolgálja.

Önmagából kifordított rendszer lett, amit a Fidesz működtet, figyeljék meg, hogy ellenzékbe szorulva mennyire hangos lesz, hogyan akarja majd használni az összes olyan eszközt, amelyet a demokrácia lehetővé tesz – és persze azon felül is. Az a Fidesz újra kordont fog bontani. Sose gondoltam, hogy egyszer arra vágyom: bár már ott tartanánk.

 

 

Szerző. Németh Péter