D. TÓTH KRISZTA: Október ötödike van, a pedagógusok világnapja. Veletek vagyunk!

Nagyapám falusi tanító volt.
A szüleim tanáremberek (voltak). Olyan pedagógusok, akik tanítványai a mai napig írnak nekem üzenetet, levelet, tele hálával és köszönömmel életre szóló élményeikért, azért a belső tartásért, stabil középpontért, szorgalomért, igazságérzetért, amit tőlük kaptak. És amit én is megkaptam tőlük, az öcsémmel együtt. Mérhetetlenül büszke vagyok rájuk.
Az iskola nemcsak tudást ad. Az iskola esélyt ad egy olyan életre, ahol van tisztesség, van vita, van emberség, van figyelem, van transzparens kommunikáció, van minőségi kapcsolódás, ahol lehet kérdezni és a kérdéseidre válaszokat kapni, ahol a teljesítményt és tisztes versenyben szerzett eredményt megbecsülik, ahol nélküled nem hoznak meg rólad szóló döntéseket, ahol az elesetteket felemelik és megtartják, a kiszolgáltatottakat megsegítik, ahol meghallják és meghallgatják a véleményedet. Ahol a nézeteltérésért és tiltakozásért nem megsemmisítés, nem karaktergyilkosság jár.
Egy megbecsült, biztos jövőképpel, stabil életpályával megtámogatott pedagógustársadalom egy ilyen életnek a letéteményese. Élhetnénk egy ilyen életet is.

 

 

 

Szerző. D. Tóth Kriszta