Demokrácia…Értelmező szótár fidiótáknak.

A szó a „démosz” (nép) és a „kratein” (uralkodni) görög szavak összetétele. Szó szerint népuralmat jelent, a valódi értelme azonban ennél sokkal összetettebb.
Megéri egy kicsit foglalkozni vele. Az elején az ógörög demokrácia, majd a mai modern demokráciák legfőbb jellemzőit foglalom össze. Bár nagyon igyekeztem, nem lett rövid. Mégis azt remélem megéri végigolvasni.

Miután a görög törzsek végképp letelepedtek Attikában, két társadalmi réteg különült el. A régi módosabb és rangosabb előkelők voltak az arisztokraták. Az iparosok, kereskedők és földművesek alkották a démoszt. Bár a démosz szabad emberekből állt, a politikai hatalmat kizárólag az arisztokrácia gyakorolta.

Az I.e. 7. századra a démosz oly mértékben megerősödött, hogy egyre markánsabban követeltek politikai hatalmat. Ennek az útnak néhány megállóját feltétlen meg kell említeni.

Drakón törvénykönyve.
Addig a pereket szokásjog alapján döntötték el, amit az arisztokraták önkényesen értelmeztek. Drakón törvényei rendkívül szigorúak voltak, mégis komoly előrelépést jelentettek. Az írott törvények egyformán vonatkoztak az arisztokrácia és a démosz tagjaira.
A démosz számára ez a jogbiztonság egy kiszámítható és meglehetősen dinamikus fejlődést tett lehetővé.

Szolón reformjai.
A polgárokat a vagyoni helyzetük szerint osztotta be, és ez alapján vehettek részt a politikában. Így a démosz tagjai is képviseltették magukat a hatalomban.
Eltörölte az adósrabszolgaságot, minek következtében a démosz alsóbb rétegei is jelentősen megerősödtek.

Kleiszthenész reformjai.
Bár az athéni demokrácia fénykorát Periklészhez kötjük, magát a rendszert Kleiszthenész dolgozta ki.

A népgyűlés lett legfőbb hatalmi szerv.

Az államirányításba nem a vagyoni, hanem a földrajzi helyzet alapján lehetett bekerülni. Létrehozott tíz ilyen egységet (phylé) amelyeket további három részre (trittis) osztott. Minden phylében két trittis a démosz kezében volt. Ez egyértelműen a démosz túlsúlyát eredményezte.

A cserépszavazással megakadályozta az egyeduralmi törekvéseket.

A demokrácia felépítése Athénban.

A népgyűlés (ekklészia) minden fontos döntés helye. Minden athéni születésű férfipolgár automatikusan az ekklészia tagja lett, amint a 20. életévét betöltötte.

A népgyűlések közötti időben az Ötszázak tanácsa (bulé) vitte az ügyeket. A tíz phylé mindegyike ötven embert küldött a buléba, így jött ki az ötszáz.

A phylé egyben katonai egység is volt. Élükön a sztratégosz állt, akit szavazással választottak meg. A sztratégoszok között is volt sorrend. Az első volt a legtekintélyesebb. Periklész 15 évig töltötte be ezt a posztot. Az ő nevéhez fűződik az athéni demokrácia fénykora.

Az esküdtbíróság (heliaia) gyakorlatilag mindent ellenőrzése alatt tartott. Tagjait az athéni polgárok közül sorsolással választották ki.
Bármelyik athéni polgár fordulhatott a bírósághoz. A heliaia döntését még az első sztratégosz sem bírálhatta felül.

A cserépszavazás (osztrakiszmosz) intézményét az önkényuralom (türannisz) visszaállítása ellen vezették be. Ha bárki egyeduralomra törekedett, azt száműzték, de a vagyonát megtarthatta, és tíz év elteltével visszatérhetett.

A demokrácia napjainkban.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a következőkben egy ideális demokrácia elvi felépítését írom le. A magyar megvalósulása „helyenként” eltérhet ettől.

A modern köztársaságokra az úgynevezett képviseleti demokrácia jellemző. A választópolgárok négy vagy öt évente választanak képviselőket. Ilyenkor az összes választásra jogosult kinyilváníthatja az akaratát. Nagyjából ez felel meg az athéni népgyűlésnek.

Két választás között ezek a képviselők gyakorolják a tényleges hatalmat, a választóktól kapott felhatalmazás szerint. Ez hasonlít az Ötszázak tanácsához, azzal a különbséggel, hogy ez a szervezet törvényeket is hozhat.

Az így megválasztott képviselők megválasztják a kormányfőt, aki megnevezi az egyes stratégiai feladatok felelős vezetőit. Ez nagyon hasonlít a sztratégoszok csoportjához.

Ellenőrzés.
Ez már inkább a római rendszerhez hasonlítható. A Római Birodalom méreteiben sokkal nagyobb és szervezettség tekintetében sokkal összetettebb volt.
Az alapelv, hogy az ellenőrizetlen hatalom szükségszerűen eltorzul.
Az ellenőrzés három fontos területen érvényesül. Egyik a jog, a másik a pénzügy területe, a harmadik a nyilvánosság.

A jogi ellenőrzés legfontosabb pillére az ügyészség és a bíróságok teljes függetlensége. Ezt a függetlenséget két intézkedés képes garantálni.
Az első, hogy az ügyészségek és bíróságok vezetőit az ott dolgozók maguk választják meg. Az így megválasztott vezetőnek igazi tekintélye lesz.
Második az Alkotmánybíróság tagjai. A jogi hierarchiában ez a legmagasabb szintű testület. Tagjait komoly tudományos múlttal rendelkező jogtudósokból, paritásos módszerrel kell választani. A paritásos rendszer azt jelenti, hogy minden parlamenti párt, a parlamenti súlyától függetlenül ugyanannyi embert delegálhat a választó tanácsba. Ezzel biztosítható, hogy egyetlen párt sem szerezhet egyeduralmat az Alkotmánybíróságban.

Pénzügy.
Az athéni demokráciában a gazdasági tevékenység nagyon egyszerű volt, így az esküdtbíróság ezt is képes volt ellenőrizni. Egy modern demokráciában ez annyira összetett, hogy két, egymástól mindenben független szervezetet kell működtetni.

Az első a jegybank.
A jegybank feladata a monetáris politika. Ez olyan összetett, hogy egy ilyen dolgozatba nem férhet bele. Elég annyi, hogy egy ország gazdaságában a jegybank képviseli a szakmaiságot.
A kormányban politikusok vannak, politikai célokkal. Ezek lehetnek jók, de sajnos láttunk már bőven felelőtlen politikusokat, akiket csak a saját gazdagodásuk érdekel. A jegybankban – normális esetben – a legkiválóbb gazdasági és pénzügyi szakemberek dolgoznak. Egy jó kormányt segítenek, a rossz politikai döntéseket pedig tudják korrigálni.
Ezért rendkívül fontos, hogy mind az elnököt, mind a monetáris tanács tagjait az összes parlamenti párt támogatásával válasszák ki. Ha a jegybank csak az egyik párt igényeit szolgálja ki, annak sajnos beláthatatlan következményei is lehetnek.
Az elmúlt két évtizedben sajnos mindenre volt példa.

Második ilyen ellenőrzés a számvevőszék, ami azt vizsgálja, hogy a politika résztvevői a rájuk bízott közpénzt arra költsék, amire azt a rendelkező szánta. A számvevőszéknek az összes politikai szereplőt figyelni kell, de a dolog természetéből következően a fókuszban elsősorban a kormány és a kormányközeli aktorok vannak. Ebből adódóan kiemelt fontosságú, hogy a tagokat paritásos módszerrel válasszák be.
Meg kell jegyezni, hogy a számvevőszék lehetőségei meglehetősen korlátozottak. Csak azt vizsgálhatják, hogy a közpénz arra és úgy legyen felhasználva, ahogy azt a döntéshozó rendelte. Egyáltalán nem vizsgálhatja, a döntés értelmét vagy hasznosságát.
Egy példa:
Ha a kormány úgy dönt, hogy ad 20 milliárd forintot két mexikói templom felújítására, akkor a magyar számvevőszék csak azt vizsgálhatja, hogy a pénz a mexikói egyház számlájára legyen átutalva.
A mexikói számvevőszék még ennyit sem vizsgálhat, hiszen ez nem mexikói közpénz. Ha ez a pénz másnap egy ismeretlen Cayman szigeti számlán landol, az már a magyar kormány és a mexikói egyház dolga.
De példának hozhatnék eszéki futballcsapatot, vietnami kórházat, vagy egy kereskedelmi központot a Zöldfoki szigeteken. A közös, hogy a magyar adófizetők sose tudják meg hova tűnt a pénzük. Erre az egyetlen megoldás a széleskörű nyilvánosság.

Nyilvánosság.
Sokan önálló hatalmi ágnak is mondják, és lássuk be, van benne igazság. Kis közösségekben jól terjed az információ. Ugyanez már nem igaz egy egész ország esetében. Márpedig a pontos és főleg mindenre kiterjedő tájékoztatás elengedhetetlen a demokrácia működése szempontjából.

Nézzük a dolog működését!
Nem a magyar, hanem az ideális helyzetet szeretném leírni. Ebben az esetben a miniszterelnöknek és mindenki másnak az ország fejlődése, vagy legalább zökkenőmentes működése az elsődleges cél. Az egyéni célok ennek alá vannak rendelve, vagy legalább össze vannak hangolva.

A miniszterelnöknek döntéseket kell hoznia. A jó döntéshez sok és pontos információra van szükség.
Az információkat a minisztereitől kapja. Azok is hoznak alacsonyabb szintű döntéseket. Ők az államtitkároktól és egyéb tanácsadóktól kapják az információkat.

Most fordítsuk meg az egészet!
Mindenki, minden poszton pontosan és kielégítően tájékoztatja a sajtót.
A sajtó pontosan és részlehajlás nélkül tájékoztatja a választókat.
A választók a pontos információk birtokában az elvárásaiknak leginkább megfelelő pártra és képviselőre szavaznak.
A képviselők szintén a pontos információk alapján a legalkalmasabb miniszterelnököt választják.
Tehát a nép hatalma a teljes nyilvánosság nélkül csak üres jelszó lehet.