Drámái helyzet Olaszországban

Lezárták az országot.

0

Daniele Macchini a bergamói kórház, a Humanitas Gavazzeni orvosa, ahogy ő fogalmaz, a háború első frontjában harcol a koronavírus ellen. Több olasz újság, köztük a legnagyobbak is lehozták az elmúlt napokban a pénteki Facebook-posztját, amelyben a helyzet drámaiságát írja le hosszan, és amely e cikk írásakor 26 ezer megosztásnál jár.

A doktor azzal kezdi, hogy felelősségteljes magatartást kértek tőlük, ő viszont azt gondolja, hogy pont a hallgatás nem lenne felelősségteljes, úgyhogy megpróbálja leírni, mi is történik most a kórházban.

Az írta, csodálattal nézte, hogyan szervezik át a kórházat két hete. A kórtermeket lassan kiürítették, az ágyakat felszabadították. Konténerek érkeztek a sürgősségi osztályhoz, hogy különböző útvonalakat lehessen kialakítani, ezzel a fertőzést meggátolni. A kórházi folyosókon súlyos és szokatlan csend és üresség lett emiatt, de ekkor még nem tudták az orvosok, hogy mi vár rájuk. „Emlékszem egy éjszakai ügyeletemre egy héttel ezelőtt, amikor vártam, hogy az első tesztnek mi lesz az eredménye, és annak vajon milyen hatása lesz a kórházra és ránk. Ha most visszagondolok, az akkori izgatottságom egyetlen beteg miatt szinte nevetséges és indokolatlan volt, látva, ami most történik.”

A helyzet drámai. Más szó nincs erre. A háború kitört, és a csaták éjjel-nappal folynak.

A szerencsétlen emberek sorra érkeznek a sürgősségire. A tüneteik sokkal durvábbak az influenzánál. Felejtsük el végre, hogy ez egy súlyos influenza. Az elmúlt 2 évben megtanultam, hogy a bergamóiak nem nagyon mennek sürgősségire. Most viszont igen. Követték a tanácsot: otthon maradtak egy hétig, tíz napig a magas lázzal, de már nem bírják.

NEM KAPNAK LEVEGŐT, OXIGÉNRE VAN SZÜKSÉGÜK. 

„Gyógyszeres terápia nem nagyon van. A lefolyás a szervezetünktől függ. Csak támogatni tudjuk a gyógyulást, és reménykedünk, hogy a testünk magától megszabadul a vírustól, lássuk be. Az antivirális terápia kísérleti szakaszban van, a vírus viselkedését napról napra tanuljuk mi is. az otthonmaradás nem befolyásolja a prognózist.

Most eljött az ideje, hogy kellenek azok az ágyak. Az üres termek gyorsan telnek. A kijelzőkön ott vannak a nevek, a táblák színe általában attól függ, hogy melyik műtőbe tartozik a páciens, most ezek mind pirosan világítanak, de műtét helyett a diagnózissal: kétoldali szövetközti tüdőgyulladás.”

Mondjátok meg, melyik influenza okoz ilyen gyors romlást?” – írja a doktor, majd orvosi magyarázatba kezd arról, hogy a normál influenzában a vírus lerontja a védelmi mechanizmusokat, aztán baktérium okoz gyulladást. A Covid-19 viszont egyből a tüdőt fertőzi, és teszi nehézzé, hogy ellássa a feladatát.

Azt is írta, hogy nem nyugtatja meg, hogy főként idősek a legsúlyosabb esetek, ugyanis látott fiatalokat is lélegeztetőgépen, intenzív osztályon a vírustól.

„Járványügyi katasztrófa van. Nincs többé sebész, urológus, ortopédus, mind orvosok vagyunk, akik hirtelen ugyanannak a csapatnak a tagjai lettünk, hogy megküzdjünk ezzel a cunamival, ami ránk szakadt.”

AZ ESETSZÁM NŐ, 15-20 ÚJ EMBERT KELL ELLÁTNUNK NAPONTA UGYANAMIATT. JÖNNEK A TESZTEREDMÉNYEK EGYMÁS UTÁN: POZITÍV, POZITÍV, POZITÍV. A SÜRGŐSSÉGI OSZTÁLY MEG HIRTELEN ÖSSZEOMLIK.

Kiadták a parancsot: plusz segítség kell a sürgősségi osztályra. Az emberek egy gyors mítingen megtanulják a szoftver kezelését, aztán pár perc múlva már ott is vannak, a fronton. A PC képernyőjén mindig ugyanaz: láz és nehéz légzés, láz és köhögés, légzési problémák stb. A vizsgálatoknak, a röntgennek mindig ugyanaz az eredménye:

kétoldali szövetközi tüdőgyulladás, kétoldali szövetközi tüdőgyulladás, kétoldali szövetközi tüdőgyulladás.

Mind kórházi felvételre. Van, akit rögtön intubálni, és intenzívre. Másoknak már késő… 

Az intenzív osztály tele, minden lélegeztetőgép aranyat ér, a műtőket is intenzívvé alakították. Elképesztő, legalábbis ebben a kórházban, hogyan tudták ilyen gyorsan úgy átalakítani az erőforrásokat, hogy ilyen jól felkészüljenek egy ekkora katasztrófára. Minden ágy, terem, dolgozó, műszak és feladat átalakítását napról napra felülvizsgálják, hogyan lehetne még többet nyújtani.

Az orvos ír arról is, hogy a személyzet elfáradt, rengeteget dolgoznak, túlóráznak, és óriási a szolidaritás az orvosok között, igyekeznek segíteni egymásnak, ágyakat tologatnak,  beteget mozgatnak, nővérmunkát is végeznek. A nővérek szemében sokszor könny ül, mert nem tudnak mindenkit megmenteni. Nincs már olyan, hogy műszak, munkarend. A társasági életüket felfüggesztették az egészségügyi dolgozók.

A posztot író férfi leírja, hogy a felesége a gyermekükkel külön él, és eddig mindig igyekezett a fiával minél többet találkozni, akár úgy is, hogy nem alszik, de most már majdnem két hete nem látja sem őt, sem más családtagját, nehogy megfertőzze őket. Most fotókon és videocseten látja őt.

„Úgyhogy legyetek ti is türelmesek, ha nem tudtok színházba, múzeumba, edzőterembe menni. Legyetek könyörületesek azokkal az idősekkel, akiket akár meg tudtok ölni egy fertőzéssel. Nem a ti hibátok, tudom” – írta a doktor, majd arra figyelmeztet mindenkit, hogy csak a szükséges esetben menjen boltba, és ne használjon orvosi (ffp2 és ffp3) maszkokat, mert az az orvosoknak kell. Arról is írt, hogy a protokoll ellenére is van fertőzött kollégája, akik a saját rokonaikat is megfertőzték. Ezek a családtagok most élet és halál között vannak. Ennek ellenére folytatni fogják a gyógyítást, ez a munkájuk, gyógyítani akarnak. 

Forrás Index