Drámai nyílt levél Orbánnak!

Tisztelt Miniszterelnök úr!
Önt mikor megkérdezik, miért nem építtet bérlakásokat, megelőzve ezzel a fiatalok külföldre kényszerülését, melyet főként az itthon elérhetetlen önerő összegyűjtése miatt lépnek meg, mindig azt válaszolja, hogy:
„A magyarok saját tulajdonban szeretnek élni, nem bérleményben.”
Hát Miniszterelnök úr, ritkán mondok ilyet, de igaza van. Tényleg nem a legkellemesebb egy ismeretlen embert meghívni havonta egy nyaralásra a te kis magyar átlagkeresetedből. Csak az a helyzet Miniszterelnök úr, hogy baromira nincs más választásunk, tudja?
Tudja, hogy az Ön sportcsarnokait kitermelő átlagember nem keres egyedül annyit, hogy önerőre félre tudjon tenni? Tudta ezt?
Tudja, hogy az Ön kisvasútját kifizető átlagember az Ön által irányított országban épphogy annyit keres, hogy ki tudja fizetni az albérletét, de mellette mamahotelezés nélkül esélytelen, hogy lakásra is gyűjtsön?
Miniszterelnök Úr, egyem a szívét komolyan mondom. Hát a magyarok tényleg saját tulajdont akarnának inkább. De adjon már tanácsot; miből?
Én például 5 évig fizettem albérletet, mire megelégeltem azt, hogy valaki másnak adtam oda több millió forintot ahelyett, hogy azt már a saját lakásomba forgattam volna. Két baromi nagy „szerencsém volt”: először is, a szüleim 20 éve elváltak így lett tulajdonrészem egy lakásban, másodszor pedig akkora bitang infláció volt az elmúlt 20 évben, hogy megötszöröződött ez idő alatt a lakásunk ára, amit el is adtunk múlt évben.
Tudja Miniszterelnök Úr, én milyen baromi szerencsés vagyok? Tudja, hogy a fiatalok nagy része rohadtul nem nyeri meg azt a jackpotot az életben, amit én? Azt a nyereményt aminek alapnak kéne, hogy legyen; hogy legalább önerőd van, így fel tudsz venni hitelt egy saját lakásra?
Ön szerint míg 100 ezer forintokat fizetünk albérletre, hogyan tudunk félretenni önerőre, ami bármelyik városban is nézem, több millió forint? Hogy?
Azt például tudja Miniszterelnök Úr, hogy milyen procedúrán megy át az országban az a fiatal, aki átlagkeresettel, férjezetlenül próbál felvenni hitelt? Mert én tudom, engem egyetlen egy bank „vállalt be”. És tudja miért?
Mert nagyjából 400 ezret kéne keresnem havonta ahhoz, hogy a bankok azt mondják, képes leszek bevállalni egy hitelt. Vagy ha ez nem kivitelezhető, akkor kellene hogy legyen papíron legalább egy élettársam, akivel lehet együtt fizetni a törlesztőt, mert még a bankok szerint sem lehet egyedül kicsengetni egy hitelt átlagkeresetből. Hát nem vicces ez, Miniszterelnök Úr? Mert én jót röhögtem, mikor már a harmadik bankban is ezt mondták.
És tudja még mi van, Miniszterelnök Úr? Miután hónapokig küzd a kis közember, hogy hadd adósodjon már el 25 évre na, a végén, mikor már végre bent ül a lakásában, ami még 50 éves koráig igazából a banké, megkapja a határozatot, hogy na akkor kicsicsillag: vagyonszerzési illeték, lehet lecsengetni.
Miniszterelnök Úr, áldja már meg a jó Isten de komolyan mondom, ezt hogy a francba gondolja?
Vagyonszerzési illeték? Miniszterelnök Úr, hát Ön mondta, hogy saját tulajdont akarnak a magyarok, erre megsarcolja őket érte? Ön szerint mi a francomból fizet ki az átlag magyar ember még 1-2 millió forintot Önöknek hitelfelvétel után, vagy miből fizet ki részletenként ugyan annyit havonta, mint amennyi a hiteltörlesztője? És akkor arról már nem is beszélek, hogy aki az Ön által kormányzott országban 1 milliárd forint fölött vesz ingatlant, annak 4% helyett 2% illetéket kell csak fizetnie! Nehogy már anyagilag tönkre menjenek a haverjai, teljesen érthető.
És kérdem mindezt én, aki ismétlem még egyszer; azon luxuséletvitelt folytatja, amihez nagyon sokaknak köze nincs ebben az országban; egyáltalán fel tudott venni hitelt.
Igen, Miniszterelnök Úr, itthon már ez is luxus, hogy hitelt tud felvenni valaki egy lakásra, és ez nagyon szégyen. Sőt; ez nagyon magyar.
Van fogalma arról, hogy annak milyen itthon lenni mostanság, Miniszterelnök Úr?
Drága, stresszes, igazságtalan, kiszolgáltatott és röviden tömören: szar.
Köszönet érte.

 

 

Forrás. Luca féle/Facebook