Egy elkeseredett nő levele: Tisztelt Pápai Kórház Sürgősségi osztálya!

Tisztelt Pápai Kórház Sürgősségi osztálya!
Mért kellett kedden a férjemnek meghalnia?
Mért nem tettek meg mindent érte?
Már fél hét előtt ott voltunk és nem volt előttünk beteg.
Portás telefonált Önöknek hogy érkezett egy beteg és mondta hogy nincs jó állapotban.
Kijött az asszisztens megkérdezte mi a panasz férjem mondta hogy fáj a gyomra ég a mellkasa.
Ön hölgyem csak azzal volt elfoglaltak hogy lejárt az e- card kártyája meg miért nem a háziorvoshoz ment el.Mondtuk hogy ellátott mert már majdnem 14 éve külföldön dolgozik.
Március 30‐ án csináltatunk újat csak sajnos még nem kaptuk meg. Negyed kilenckor úgy kiabálta a férjem hogy vigyem el egy másik kórházba.
Kimenet az utcára és nekidőlt egy fának.
Én is kiabáltam hogy az anyósom októberben kapott szívinfarktust.Testvére meg decemberben kapott szívinfarktust miért nem tudják megvizsgált.
Kimentem a férjem után az utcára.
Pár perc múlva a portás jött utánunk hogy menjünk vissza mert szereztek orvost aki megvizsgálja.
8:29 ment be a férjem a folyosón alig tudott menni mondtam hogy bekísérem önök engem nem engedtek be, mert hogy én oda nem mehetek be, de ön kedves hölgyem nem segített neki.8:35 leállt a szíve.
És 9:40kor közölték velem hogy meghalt a férjem hogy Önök nem gondolták hogy ilyen komoly baja van. SÜRGŐSSÉGIRE mentünk be.
Ha csak refluxa lett volna akkor is el kellett volna látniuk.
AZ A KÉT ÓRA AMIT OTT TÖLTÖTTÜNK AZ SOK IDŐ ÉS LEHET HOGY MEGTUDTÁK VOLNA MENTENI AZ ÉLETÉT DE AZ HOGY MÉGSEM PRÓBÁLTÁK.
Kisebbik fiúnk ballagására jöttünk haza.
És a férjemet kellett eltemetni aki az Életem volt 28 éve.
Én hibáztatom magam hogy nem tettem meg minden érte.
Pedig ott voltunk a Sürgősségin és két órán keresztül várakoztattak.