Egy igaz mese a miniszterelnökről

0

Egy sikertörténet, avagy egy valós mese úgy, ahogy még csak kevesen olvastak róla. 

Történetünk kezdete a hatvanas évek környékéig nyúlik vissza amikor is főhőseink megszülettek.

Volt egy szinte ismeretlen település, ebben a mesében nevezzük Csutiföldnek amiről soha senki nem hallott még.

Csutiföld méltán volt híres arról, hogy a szokásos néhány vályogházán a kocsmánján és a falúházán kívül semmi sem volt.

Ganészag a hátsó csalitosban, az volt!
Viszont nem volt játszótér.
Mit játszótér, mászóka homokozó és focipálya sem!
A helyi puják és a büdös kölkök, pestiesen a gyerekek sem tudták hol elütni az időt, maximum egymást rúgták seggbe, mert labda ugyan nem volt.
Néha elmentek lopni, vagy tyúkot, tojást, vagy bármit ami mozdítható volt.
Mindenki lopott mindenkitől, és utána visszalopták azt amit elloptak tőlük.
Aztán amikor már nem volt mit, valami mást akartak csinálni. Játszani. Milyen fura, mi?
Na de hol?
Volt tehéntrágyás, tyúkszaros libafosos tarló ahol lehetett rugdosni egymást és azt a gömbölyű bőrt amit labdának neveztek, mert közben loptak egyet.
A helyi érdekeltségű suhancok között volt kettő akikről szól rövid történetünk.
E két pernahajder közül az egyik tehetséges focistának tűnt még akkor, a másikuk egy igazi botlábú tuskónak aki még az eszével sem tudott jeleskedni a többiek között.
Az ügyesebbik legyen Viki, a másikuk aki olyan balfasz típus, Loló.
Viki nemcsak hogy ügyesebb volt, de még okosabb is.
Talán.
Viki többször is monta Lolónak, hogy ha ő egyszer felnő akkor bizony fog egy füves focipályát építeni Csutiföldön ami nem lesz teli tehénszarral. Ezek a pernahajderek
sok sok éven keresztül rugdosták a gőzölgő tehénlepény között a labdát amikor is eljött a pályaválasztás ideje.
Na, nem a focipálya választása, mert az ugye nem volt, hanem hogy kiből milyen becsületes ember váljék felnőtt korára. 
Viki középiskolába ment, majd egyetemen folytatta tovább tanulmányait. Loló viszont egy szakmát választott, gázszerelőnek tanult. Viki az egyetemi évek alatt kacérkodott a politikával, ezalatt Loló meg csak szerelgetett.
Vikinek nagyon megtetszett a politika, és odáig fajult a dolog, hogy valami Soros nevű ürge pénzt is adott neki hogy tanuljon majd valahogyan parlamenti képviselő lett az újonnan alakult országgyűlésben.
Loló közben csak szerelgetett.
Viki megrögzött liberális gondolkodású orosz ellenes de nyugatbarát politikát vallott.
Loló közben csak szerelgetett.
Viki okos volt.
Annyira, hogy felvitte az isten a dolgát és hippsz-hoppsz miniszterelnök lett.
Loló még mindig csak szerelt.
Viszont Viki megismerkedett az egyetem alatt ‘G’ Lalival.
Lali nagyon okos volt ám! Tudta hogyan kell pénzt keresni!
Tudjátok, közben Loló csak szerelt és szerelt.
Viki politizált, Lali pénzt keresett, Loló meg szerelt.
Így ment ez az idők végezetéig. Majdnem.
Egyszercsak Viki új barátokra lelt miután úgy gondolta, hogy miért ne lehetne ő király!
Viki király akart lenni, Loló még mindig szerelt Lali meg kereste a lóvét.
De aztán az új barátok mondták Vikinek, nem jól van ez így hé, hogy Lalié az összes lóvé, ez lehetne tiéd is, na meg a miénk.
Viki nem teketóriázott, Lalit azon nyomban lapátra tette.
Lali meg jó mérges lett.
Világgá is kürtölte, hogy Viki egy aljas férfi szaporító nedv azaz geci!
Loló még mindig szerelt, ugye tudjátok?
De már nem sokáig. Mert Viki megkérdezte Lolót, Te édes egy komám, mihez értesz?
Loló mit is mondhatott volna, semmihez!
Akkor, te vagy az emberem, mondta Viki, és meg is alapították a Nemzeti Korrupciós Baráti társaságot.
Onnantól kezdve dőlt a lé a két egykori tehénlepény mellett felnőtt paraszt gyerekhez!
Lett pénzük dögivel. Azt se tudták mikor kitől mennyit lopjanak.
Aztán Viki elérkezettnek látta az időt, hogy megvalósítsa gyermekkori álmát.
Focipályát Csutiföldre!
De nem is akár hová. Oda a telek végébe, a hátsó csalitosba a disznók mellé.
De mit neki egy focipálya! Légyen kettő, ha már van kettő, miért ne lehetne három! És ez így ment amíg lett száz!
Loló, ugye tudjátok?
Nem nem! Már nem szerelt! Számolt. Pénzt. Azt a sok sok pénzt. Amit együtt kerestek. Ó, bocsánat, loptak.
Viki közben építette stadionokat.
És hogy mi ennek a tanulságos mesének a vége?
Na, erre még később visszatérünk, ha már nincs mit ellopni.
De még van!
És Viki mást vett a fejébe. Hogy király akar lenni ahol a koronát saját maga rakja a fejére.
Na, de ez másik történet, amibe a nép még beleszólhat.. mert ez ugyebár egy népmese.

A történetben szereplők csak kitalált személyek. Amennyiben valaki mégis magára vagy esetleg másra ismer az csak a véletlen szüleménye lehet.