Elk*rtuk: elsőként láttuk a filmet, amelyről mindenki beszél

Egy privát vetítésen volt lehetőségünk megnézni a 2006 októberi eseményeket eddig leghitelesebben feldolgozó játékfilmet. És még egy meglepetésvendég is megjelent.

Egy történelmi eseményt feldolgozó film esetében (már ha nem kimondottan paródia) nem naiv dolog elvárni a maximális hitelességet, vagy legalábbis az arra való törekvést. Nos, az Elk*rtuknak felemásan sikerült hozni a kötelezőt.

Néhány részlet ugyanis bántóan hiteltelenre sikeredett. Baló György Skodája helyett például az állatkertet gyújtották fel a tüntetők, ezt talán lehet azzal indokolni, hogy lényegesen látványosabb. Mint ahogy az előzetesben látható autós üldözés helyett is – utóforgatás után – izgalmas metrós üldözés került a végleges alkotásba: és ezt szó szerint kell érteni, metrószerelvények üldözték egymást, bámulatosra sikeredett.

Meg aztán boríték helyett faxon érkezett Soros György kottája, amiből Gyurcsány játszott; akit pedig egy bevándorló meleg, kenyai LMBTQI-aktivista alakít (amúgy parádésan), Révész Máriuszt pedig személyesen Rákay Philip.

Mint kiderült, a film rendezője, a brit Keith English szándékosan nem olvasott az események után, nem kért fordítást sem a forgatókönyvhöz, sőt a forgatáson sem volt hajlandó tolmáccsal dolgozni és a színészeknek sem hagyta, hogy angolul szóljanak hozzá.

Az érzést, a korszellem hangulatát szerettem volna átadni, azt amit ezek az események jelentenek magyarok millióinak

– magyarázta a Deák téri Kakasban tartott vetítés utáni koccintáson.

Így talán érthető, hogy miért tér el néhány apróságban a film, attól, ahogy mi ismerjük a történetet. Vélhetően több jele is van a filmben az elszabadult alkotói szabadságnak, de ezek nem tűntek fel első nézésre,

ugyanis a film felénél megjelent a vetítésen maga Gyurcsány Ferenc.

Pont mellénk ült, és ha már a budapesti mozikban nem tudta megakadályozni a vetítést, a mi élményünket negatívan befolyásolta.

Éppen kiszivárgott a beszéd (Gubás Gabi alakítása értő és egyben leheletfinom is), amikor a helyét megtaláló Ferenc kuncogva kérdezgette mindkét oldalán ülőktől, hogy ez még a reklám-e, majd erősen oldalba bökött. A székház (Szikszai Rémusz alakítása mély és tanulságos) ostroma zajlott épp, amikor ismert szomszédunk egy túró rudit kezdett el majszolni (először leharapdálta a csokiburkát majd hangosan cuppogva falta be a már meztelen fehér rudat és közben cipőjére meredt), majd arról győzködött minket, hogy ezért ő fizetett, nem úgy mint egyesek és kacsintgatva a vászon felé rázta rákvörös fejét, mint Virág elvtárs a bíróságon. A bökdösés amúgy gyakorlatilag folyamatos volt, és nem kellett sok idő, hogy a film és székszomszédunk hangja egy érthetetlen masszává olvadjon össze.

Mindenesetre ajánljuk a filmet, egy határozott 5/7-es értékelést adunk neki, és kíváncsian várjuk a stáblista után belengetett folytatást, a Már megint elk*urtukat.

Elk*rtuk: elsőként láttuk a filmet, amelyről mindenki beszél