Tapasztalatom szerint bármit is tesz, ír vagy mond az ember (ebben a hatalmas nagy szólásszabadságban), attól még a napra álló hasznos hülyék megmaradnak, akiktől ha a Karmelitában nem is, de a Bajcsy kórházban már leszakadt egyszer a mennyezet.
Százezrek, de inkább milliók érzik úgy, hogy annak a néhány embernek, aki ki meri nyitni a száját, feltétlenül felelőssége a demokratikus rend helyreállítása, a kormány leváltása, az oktatás megreformálása, az egészségügy talpra állítása, a bűnösök megbüntetése és gondolom, a börtönök őrzése is.
Azt a néhány embert számon lehet kérni, az olvasót, a polgárt, a szavazót, X urat és Y úrhölgyet meg nem lehet, mert ők áldozatok, nekik nem kötelességük gondolkodni, számon kérni, küzdeni, utcára vonulni, vinni azt a zászlót. Semmi se az ők kötelességük, minden csak másoké. Ezt nevezem én felelősségnek, jobban mondva felelősség hárításnak. Ami nem véletlen ugye, mert ebben az országban már amúgy sincs igény semmire. A tudományra, a kiművelt nyelveket beszélő önállóan gondolkodni képes emberfőkre meg pláne nincs. Itt szolgákra van szükség, akik tudatlanságukban birka mód tudnak követni egy vezérbarmot. Olyanokra, akik átlag 350 eurós fizetésen tarthatóak.
Azért vajon belegondolt már valaki, hogy mennyi értékes ember lehet köztünk, akiknek esélyük sincs megmutatni, mire is lennének képesek? A Farkas Flóriánok, az Orbánok és Mészárosok miatt abból a nyomorból, amibe taszítva lettek, nincs kiút sokaknak ma Magyarországon.
Nincs, mert itt senkinek nincs felelőssége. Csak másoknak.