“- Ölelj meg, fiam.
– Mi a helyzet, anya?
– Semmi baj, bébi. Hallanom kell a szíved verését. Elmondok neked valamit, amit most nem fogsz megérteni, de ha felnősz és elolvasod, talán akkor majd jól megértesz.
– Mondd el, anya.
– Szeretném, ha tudnád, hogy bármi is történik, én mindig itt leszek, hogy mindig vissza tudsz majd jönni a karjaimba.
Amikor félni fogsz, amikor félni fogsz a világtól, amikor szükséged lesz rám, hogy elmondjam, mennyire szeretlek, én itt leszek.
Amikor az élet bonyolulttá válik, amikor tévedsz, amikor rossz utat választasz, még azokban a pillanatokban is, én itt leszek.
Mikor egyik tavaszod nem látja felkelni a napot, mikor melegemre vágysz, én itt leszek, ha máshogy érzed, furcsán, én ott leszek.
Amikor menedéket akarsz találni, én itt leszek.
Amikor a lábad belefárad a járásba, és szükséged van rá, hogy átöleljenek. Amikor azt akarod, hogy kísérjelek utadon, én itt leszek.
Amikor az emléked a gyerekkorodhoz visz, és emlékezni akarsz, milyen különleges voltál számomra, én itt leszek.
Amikor már nem leszek, csukd be a szemed és gondolj rám, bárhol is vagyok… Én itt leszek “.
Állandóan… 