Érdekes dolgokra számítsunk tavasszal!

Hát a végére értünk ennek is; az előválasztás lezárult. A szavazásban nem várt nagy létszámban vettek részt az emberek, noha a kormányoldal mindent megtett annak érdekében, hogy megszólalói által lebecsülje az ellenzéki versengést, az általa irányított állami médiával pedig agyonhallgassa. Nincs még adatom arról, hogy az ország lakossága hány százalékban hallott, értesült, tudott az előválasztásról. Nyilván előbb-utóbb ezt is megmérik, de abban biztosak lehetünk, hogy a hatalom minden mesterkedése ellenére, az eseménysor megmozgatta a társadalmat.

Ahhoz még hosszú idő kell, hogy pontosan értelmezni tudjuk a választók akaratát, miért is váltott ki ez az új intézmény ekkora érdeklődést. Annyit azonban biztosan megállapíthatunk, sokan érezhették úgy, hogy a politika ismét a kezükbe került. Hogy valóban dönthetnek arról, ki legyen Orbán Viktor kihívója, és ez egyben arra is rámutatott, hogy ezek az emberek elemi erővel szeretnék maguk szétzúzni Orbán Viktor rendszerét. Ám, ha valaki az eseményben részt nem vevők tömegéből arra a következtetésre jut, hogy a többség, lám, mégiscsak Orbánt és az általa létrehozott rezsimet akarja, az súlyosan téved.

De talán ezt maga a Fidesz és holdudvara sem hiszi; nem véletlen, hogy a háttérből azért igyekezett befolyásolni a történéseket. Most nem azokra a konfabulációkra gondolok, hogy köze lehetett a szavazás elektronikus rendszerének meghekkeléséhez, vagy esetleg tényleg mozgósította volna híveit, hogy menjenek el ők is szavazni, csak azért, hogy a számukra legkedvezőbb jelölt legyen a végső győztes. Lehetséges, hogy mindkettő megtörtént, de azt bizton állíthatjuk, hogy döntően nem tudták befolyásolni a végeredményt. Talán azzal a hirdetés-tömeggel sem, amit akár a közösségi oldalakon, akár a közterületeken elhelyeztek, hisz’ a dolgok rendre másként alakultak, mint amilyen irányba ők szerették volna terelni. Nem Karácsony Gergely lett a végső jelölt, nem a Demokratikus Koalíció kampánya érvényesült, és az is látványos kudarcba fulladt, hogy Gyurcsány Ferencre hegyezték ki a támadásaikat. Egész egyszerűen nem tudtak mit kezdeni ezzel az előválasztással, sem a választói akarat kinyilvánításával, sem pedig a jelöltek mozgásával. Nem véletlen, hogy a rendszer – értsd: az Orbán-rezsim – egyik kegyeltje és ideológusa, Schmidt Mária így nyilatkozott a Spirit Fm-nek:

„meg vagyok döbbenve az ellenzéken, értetlenül állok az előtt, ami most történik. Azt látom, hogy az ellenzék egyrészt az alkotmányos rend felszámolására törekszik, és legújabban az előválasztás utolsó hetében a parlamentáris demokrácia felszámolására.”

“Mert igaz ugyan, hogy Orbán azért tudja végigvinni az akaratát, mert mögötte stabil parlamenti többség van, de ettől ez a mai magyar rendszer még nem nevezhető parlamentáris demokráciának, mert ez a stabil többség pontosan ahhoz asszisztált és asszisztál, hogy felszámolja azt. Tegyük hozzá: teljes sikerrel.”