Ezek akartak olimpiát rendezni?!…

Itt volt az alkalom – a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) – , hogy valami jellemzőt és szépet megmutassanak a világnak Magyarországról. Csodálatos művészeink vannak, tehetséges táncosok, énekesek, rendezők, díszlettervezők. Őket mind kihagyták. Rendelkezésre állt a modern technika, csak használni kellett volna megtanulni. A pápát is illet volna legalább akkora elragadtatással fogadni, mint az Erdogan nevű diktátort. Mutatni neki magunkról egy olyan képet, amely az emlékeibe ivódik. Áder bajusza és Orbán pocakja azért keveset mond el erről a népről – és a reptérről a Belvárosba vezető út is milyen már?!… Korábban az augusztus 20-i borzadály se a jó hírünket keltette a földrészeken.
De nem! Felmutatták a pipiskedő, kivénhedt Szikorát (Bib-Bib- Biblia…), a Hőfehérke gonosz mostohájának öltözött Tóth Gabit, akinél egy háromszéki középiskolás kislány is hitelesebben énekelne el egy magyar népdalt. Névtelen valakik a háttérben, igénytelenség, koncepciótlanság, kultúrmocsok, dilettantizmus, érdektelenség, elégetett közpénz-milliárdok újfent. Még Mussolininek és Hitlernek is volt annyi gógyija, hogy adtak a külsőségekre, és igazi művészeket foglalkoztattak. Egy Alföldi például inkább harakirit követett volna el, de nem hagyta volna, hogy mindez megtörténjen.
Ez, amit itt politikának neveznek, képtelen meghazudtolni önmagát. Akkor is saját magáról állít ki szegénységi bizonyítványt, amikor az országból kellene bemutassa azt a keveset, ami még érték benne.

Nagyon szégyellem az egészet!…