Ezeket a sorokat is félve írom le.

A komplex megértés miatt egy érdekes példával kezdeném a gondolatsort és bízom benne, hogy a poszt minden eleme így a helyére kerül. (Remélem.)
Egy példa:
A takarmányárak elszabadulása miatt a szénatermelők közül sokan úgy gondolták, hogy ideje meggazdagodni és már a tavalyi szénát is csak euróért, vagy kétszeres áron adják.
Persze most sokan kijelentik, hogy: – A magyar ember ilyen.
Mindeközben példátlan agrárkatasztrófa van kialakulóban, hiszen több régióban képtelenség az állatállomány ellátása, és minden idők legnagyobb aszálya van Magyarországon.
És akkor a durva tartalom:
Mikor kérdezik tőlem, hogy miért nem akarok tüntetni a Kata, vagy a rezsi miatt, miért nem alapítok pártot, vagy mozgalmat, hogy a jó ügy érdekében az embereket megmozdítsam, akkor három válaszom van mindenkinek.
1. A fenti lehúzásra épül társadalmi jelenség minden szektorban, minden szinten, minden megyében, minden társadalmi rétegben – többségi attitűdként – jelen van. Ez a magyar jellem. Ilyenek vagyunk. Ez a mentalitás alapjaiban öl meg minden emberi kezdeményezést, mert az öncélú létezés, áthatja a mind a magán, mind a civil, mind a politikai szektor egészét.
2. A hatalom átvételével senki sem a felelősséget keresi, csak az ezzel járó előnyöket. A sok rendszerváltó csoportban az a leginkább közös, hogy fogalmuk sincs arról, hogy például: milyen munka 2024-re, ezerötszáz-kétezer településen, mintegy 20.000 főt – képviselőket és polgármestereket edukálni, felépíteni, mozgatni, lelkesíteni és győzelemre vinni, majd élhető önkormányzati struktúrát üzemeltetni. Mindezt 20 hónap alatt! (Azaz naponta kb. 3 településsel kell meglenni – és az óra tegnap elindult.)
3. Mindent áthat a szakmai, értékrendi, szociális, politikai, stb. dilettantizmus. Hordószónokok beszélnek közigazgatási normákról, sofőrök adózásról, kozmetikusok egészségügyi rendszerekről (itt kérek elnézést azon sofőröktől, kozmetikusoktól, akik nem így tesznek), miközben a szakmai alapon létrejött, vállalható, értékes, akár több évtizedes tudományos alapokra felépített terveket, a köz eme bájos hozzáállása vagy földbe döngöli, vagy ügyet sem vet rá.
Pár apró megjegyzés mind emellé:
Két napja volt egy posztom, amit tizenhatezren osztottak meg (ezt nem fogják annyian). Emiatt most szinte minden tüntetésszervező, vagy politikai csoport már megkeresett… Én pedig annyit mondhatok:
1. Problémáink nem lokális adózási, energetikai, ellátási gondokban gyökereznek, hanem a globális szerkezeti rendszerek totális összeomlásának az előjelei.
2. A megoldásokat nem lehet az utcán, ordítva, két cigaretta között előcitálni, mert azok (a megoldások) évtizedek óta megvannak. Tudósok, szakértők, tanult elmék három generációja készítette el, csak ezekre a megoldásokra a társadalom és a politikai elit magasról tesz. (Igen! Te is.)
3. Nem az lesz a gond, hogy sokba kerül a gáz, vagy a villany és nem is az, hogy ki, mennyiért tankol. Nem az lesz a probléma, hogy a kenyér ára pár héten belül ezer forint felett lesz, vagy, hogy egy sima S.budget tej, ma már 365 Ft (tavaly ilyenkor 210 volt). És az sem probléma, hogy a fizetésünk mennyire alacsony, vagy, hogy mi vagyunk az EU második legszegényebb országa… Ezek nem problémák, ezek rohadt jelek (amiket feladatnak kéne tekinteni)! A probléma az – ezt látod jelenleg – amikor a világ teljes gazdasági üzemrendszere maga alá ereszti a vérét, mert képtelen az ellátóláncokat – azok teljes hosszában és komplexitásában – ellátni, mert a források felett öncélú had-urak, politikusok, vagy szélsőséges fundamentalisták vannak. Jelenleg azzal A LEHETŐSÉGGEL néz szembe az EMBERISÉG, hogy heteken belül NEM LESZ ÉTEL A VILÁG EGY RÉSZÉN, CSAK A STRATÉGIAI TARTALÉKOKBAN. Azok pedig max. 30 napra elegek.
Utálom azt, amit most leírok, mert már ezerszer elmondtam.
Az “átlag” ember rossz helyre fokuszál, mert nem érzi mit jelent, és nem is tudja elképzelni, milyen lehet, ha egyik nap van áram, másik nap meg nincs. Képtelen felvetés a fejlett világban, hogy egy WC nem használható, hogy víz nem folyik a csapból, vagy, hogy valaki nem viszi el a szemetedet.
Olyan kényelmi világot építettünk fel, olyan szükségletek rabjai lettünk, amik megszűnése, összeomlása, hiánya, alapjaiban rombolhatja le az életmódunkat, életvitelünket, és sodorhat minket olyan helyzetbe, amit sokan – teljesen találón – VILÁGVÉGEKÉNT aposztrofálnak.
Napjainkban teljesen mindegy ki a miniszterelnök, vagy ki a külügyminiszter. Mindegy ki mennyit lopott, lop, vagy tervez ellopni. Teljesen mindegy mit gondol a hazai politika, civil, vagy magánszféra a helyzetről.
A legborúlátóbb forgatókönyvek epikus következményekkel számolnak az elkövetkező hónapokban és a preventív (megelőző) intézkedések egy jelentős hányadával BAROMIRA ELKÉSTÜNK. (Ha ez megnyugtat, a világon szinte minden ország.)
Pár dolog, amivel a hatásokat gyengíthetjük (de ki nem védhetjük.)
1. A fogyasztás drasztikus visszafogása – azaz kaján és alapvető szükségleti cikkeken kívül semmit sem szabadna venni. (Az EU ezt célozta a 15%-os csökkentéssel, csak a mi drága kis hazánk vétózta meg.)
2. Csak tömegközlekedést szabadna igénybe venni. (Nuku saját kocsi.)
3. Félre kell tenni a politikai ellentéteket, mert MINDENKI – politikai, etnikai, vallási, erkölcsi, szociális, szexuális, stb. hovatartozás nélkül – érintett. Nincs kivétel. Ős-komcsik, fasiszták, centralisták egyarán bajban vannak. A szupergazdagok és milliomosok is rá fognak idővel jönni, hogy a pénz viszonylagos dolog.
4. Törekedni kell a békés, ésszerű, szakmai, tudományosan megalapozott megoldások megismerésére és elterjesztésére. (Ez leírva annyira banális, és épp ezért senki sem veszi komolyan.)
5. El kell mindenkinek fogadni, hogy NINCS véletlen. Az, hogy 12 éven belül beüt két gazdasági világválság, egy világjárvány, majd ezt követően egy európai háborús konfliktus alakult ki, miközben a globális piaci rendszerek meghalnak, nagyon ritka valószínűséggel jöhetnek létre ilyen közel egymáshoz, ha ezek nem JÓSLÓ események. Azaz rá kellene kapcsolni és el kellene kezdeni GONDOLKODNI, TERVEZNI, ÁTALAKÍTANI.
6. A fenntarthatóság szűken annyit tesz: Minden tettem a következő generációk fejlődését szolgálja. Vajon te, aki ezt olvasod tényleg így cselekszel? Így osztod be az erőforrásokat, nyersanyagokat, hogy a gyerekeidnek is legyen? Mert holnaptól ezt kéne tenned!
Záró gondolatokként:
Lehet röhécselni azon, hogy a FÖLD van veszélyben és lehet bagatellizálni az egyéni felelősséget, de ha VÉLETLEN nekem van igazam, akkor ez a vigyor relatíve gyorsan rá fog sokak ajkára fagyni. (Igen, én is szopni fogok.)
Sok tudós és mérnök – én magam is – azt gondolom, hogy van kiút, van megoldás, van menekülés ebből a tragikus helyzetből. A megoldásnak jelenleg egyetlen akadálya van csak. Maga az ember, az emberiség.
Véleményem szerint ez a kör bezárult, és ha mákunk van, akkor még 20 évig anyázhatjuk egymást. Ha nincs mákunk, akkor ez „pár hónapon” belül elrendeződik. Magától. És megehetjük egymást a sötét és kietlen városaink rabjaként.
Úgyhogy nem lépek be egy pártba sem, nem tüntetek, hanem olyan dolgokban veszek részt, olyan rendszerek építésében vállaltam feladatot, amik abban segítenek, hogy legyen még minimum 20 évünk.
Szerintem ez a jövő, és mindenkit arra biztatok, hogy próbáljon meg a jövőnek, a gyermekeink jövőjének élni, létezni, dolgozni.