Föld S. Péter: Nem Brüsszel, hanem Magyarország ellen harcol Orbán

„Egy jogi huliganizmussal állunk szemben, mind a családjog, mind az oktatás kizárólagosan nemzeti hatáskör, és pont ezen ügyben akarnak eljárást indítani. Szégyenteljes a bizottság álláspontja” – mondta Orbán Viktor pénteken reggel, a Kossuth Rádióban. Szerinte Brüsszelnek az a célja, hogy az LMBTQ aktivistákat be kelljen engedni az iskolákba, de ezt nem fogjuk hagyni, mondta a miniszterelnök.

Mostanra kiderült, hogy Brüsszel az új ellenség. Sokáig kereste az igazit a Fidesz, egy ideig volt is bizonytalanság, hogy ki léphet a migránsok és Soros György helyére, s bár teljesen őket sem menesztették, Orbán és a Fidesz végül rövid hezitálás után a belga fővárost küldte ki a csatatérre. Ellenük harcol most minden igaz magyar, aki nem, az nem magyar, hej, hej!

Amúgy meg Brüsszel nem akar LMBTQ aktivistákat az iskolákba küldeni. Ezt Ursula van der Leyen, az Európai Bizottság elnöke mondta, cáfolva ezzel Orbán szavait. A magyar muiniszterelnököt azonban ez nem érdekli, számára a valóság már régóta nem létezik, neki saját, különbejáratú, magánhasználatú valósága van, amelyben az az alapvetés, hogy minden rossznak Brüsszel az okozója, ellenük kell harcolni, különben gyarmat leszünk és belgául kell majd beszélnünk.

Véres csata várható Brüsszellel, mondta Orbán. Nekünk, magyaroknak, nincsenek jó emlékeink a véres csatákról. Ezekből többnyire vesztesen szoktunk elvonulni, igazságtalan békekötéseket követően, de még a győztes csatáinkban sem mindig volt köszönet. Mi, magyarok, amúgy sem csatázni, hanem élni szeretünk. Pontosabban szeretnénk, ha választott vezetőink hagynának bennünket. Nem küldenének ki a Don-kanyarba, semmi fegyverzettel a tankok ellen, és úgy általában, olyan ütközetekbe, amelyekhez semmi közünk, és csak a mindenkori uralkodó elit járt jól az áldozatokkal.

A magyar emberek nem akarták sem az első, sem a második világháborút, mint ahogy most sem akarunk Brüsszellel harcolni. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy Brüsszelnek vannak bűnei. Például az, hogy életben tartotta Orbán és a Fidesz tolvajlásra alapított rendszerét. Számolatlanul tömte pénzzel az Orbán-kormányt, félrenézett, ha lopást látott, néha hümmögött, a fejélt csóválta, időnként még egy ejnye-bejnye is elhangzott, de több nem történt. Jött a pénz, szinte számolatlanul, hogy azután  magánvagyonokká alakuljon, és az ország helyett a NER csókosait gyarapítsa.

Ennek kíván most véget vetni Brüsszel, és ezzel vívta ki Orbán és a Fidesz mamelukjainak haragját. És még az sem kizárt, hogy a véres csatát ismét a Fidesz nyeri: Brüsszel feladja állásait, belefárad, beleun a küzdelmekbe, mert elege lesz az állandó hadakozásból. Vigyétek a pénzt, aztán akkor lássalak benneteket, amikor a hátam közepét!

Persze, reménykedhetünk abban is, hogy ezúttal nem így lesz és a kifizetéseket, ahogyan ígérik, tényleg a jogállamisághoz kötik. És nemcsak a melegekről van szó, meg az LMBTQ emberekről, hanem azokról a magyarokról, akik nemi identitásuktól függetlenül, nem nyertesei, hanem kárvallottjai a NER-nek. (Ők vannak többen).

Lehet, hogy Orbán ezúttal nem hazudik, és valóban véres csatára készül. Ha így lesz, akkor jó, ha minél többen tudjuk: nem Brüsszel, hanem Magyarország ellen vezeti a mi pénzünkön verbuvált hadait.

 

 

 

Szerző. Föld S. Péter/Hírklikk