Gábor György: “Dollárbaloldal!”

Nagyjából húsz évvel ezelőtt olvastam Adrian Furham és Michael Argyle The Psychology of Money c. remek interdiszciplináris (pszichológia, történelem, antropológia, szociológia, tudásszociológia, gazdaságtudomány etc.) munkáját. A pénzhez a legkülönbözőbb történeti korokban negatív konnotációk sora kötődik, a pénz „ellenséges attitűddel” rendelkezik, s absztrakt megjelenési formájában alkalmas az emberi természet önző, gonosz, sötét, ördögi, démoni vagy sátáni oldalának megjelenítésére. A regény- és drámairodalom, a költészet, a színház- és filmművészet vagy az operairodalom hol gyilkosan komikus, hol tragikusan gyilkos főszereplője a pénz. Pecunia non olet – mondta Vespasianus; akadnak, akiknek pénz az Istenük; emlegetjük a Judás-pénzt, a mocskos, véres 30 ezüstöt; Luther szerint a pénz nem boldogít; megvetően szólunk pénzen vett szerelemről; Ady pedig pontosan tudta: Mi urunk: a Pénz és így tovább
A pénz mindig alkalmas volt az ellenség diabolizálására, nemzet- haza- és emberellenes, antihumánus voltának érzékeltetésére. Hallottunk karvalytőkéről, tudunk olyanokról, akiknek mindenük a pénz, ismerni véljük azokat, akiknek a bőrük alatt pénz van, a szocializmusban a legrettenetesebb bűnök egyike a valutázás és a forintkiajánlás volt, és a Coca-Cola mámorban fetrengő, unottan szivarozó milliomosban képződött meg a világ legundorítóbb és legvisszataszítóbb lénye.
A történelemben népeket stigmatizáltak, bélyegeztek meg rendre a pénzhez való – leginkább imaginált – viszonyukkal, s így lehetett előítéleteket felkorbácsolni velük szemben, valamint a legócskább és leghazugabb sztereotípiákát életben tartani.
Ehhez a tartósan ható bornírt alávalósághoz zárkózott fel ma Gulyás Gergely, aki a „dollárbaloldal” megnevezéssel igyekezett a hagyományos és régről bevált előítéleteket kevés fantáziával, ám annál nagyobb aljassággal feléleszteni.
Ám adjunk igazat Gulyásnak, s fogadjuk el, hogy az ellenzék „dollárbaloldal”. Ez esetben a Fidesz hatalmasait aposztrofáljuk mostantól nyugodtan „nemzeti rubel-keresztényeknek”, akiknek a zsebében igenis van szaga, mégpedig mindent átható, penetráns fekália bűze a lóvénak.

 

Szerző. Gábor György