Gábor György: Ez a Kövér agykárosodott?

Volt egy idősebb ismerősöm, aki valamikor a kilencvenes évek elején pszichiátriára került. Jártam be hozzá látogatni, s minden ilyen alkalommal elvonszolt egy üres sarokba, körülnézett, s amikor megbizonyosodott arról, hogy senki nem lát, nem hall bennünket, valami fontosat közölt. Például azt, hogy ő nem az, akinek én gondolom, hanem egészen más. Csak a megtévesztés miatt tűnik annak, akinek látszik, valójában ő „küldött”: hol agent provocateur, hol FBI ügynök, hol XVII. századi reformátor, hol Lev Trockij. A kezelőorvosa véletlenül családi barát volt, így hát megkérdeztem tőle: ilyenkor mi a teendőm? Hagyjál mindent rá, máskülönben sokkal rosszabbá fordulhat az állapota – hangzott az orvosi tanács.
Többen azt kérdezik tőlem, miért nem írok Kövér sátánistázásáról, pedig ez nekem való téma. Ugyanazt tudom mondani, mint az egykori pszichiáter barát: hagyjuk rá, nehogy rosszabbra forduljon az állapota.
Nem is vele kell foglalkozni, ezzel a beteges agyvelővel, akinek immár semmi más feladata nincs, csak az, hogy amikor zubog körülöttünk a gané, amikor az országot teszi épp tönkre totálisan elcseszett gazdaság- és pénzügypolitikájával, milliárdok ellopásával, „látványberuházások” manipulációival, önmaguk kitömésével az ő szeretett pártja és kormánya, akkor mondjon valamit, valami elképesztő baromságot, hiszen kizárólag erre képes, erre lett bejáratva, hogy vele foglalkozzék inkább a nagyérdemű, s ne azzal, hogy cimborái épp látványosan és tartósan cseszik tönkre az országot.
És most mégis, először és utoljára, valamit mondok erről a Kövér-féle dumáról, habár vallásokkal bíbelődő bölcsész vagyok, s nem mentálisan súlyosan sérült alakokkal foglalkozó pszichiáter.
Kövér a legszennyesebb módon bélyegzi meg a politikai ellenfeleit. Ez az ember ül fent a pulpituson, mindenkit szakmányban rendre utasít, ám eközben zubog az alattomos ostobaság, a gyűlölködő, eszement okádék kifelé a száján. Kedvem lenne elmondani, kiket neveztek a történelemben elsőként sátánistáknak, az Antikrisztus gyermekeinek (de persze ezt Kövér bizonyára jól tudja), vagy arról beszélni, hogy miként öröklődött tovább ez a szép hagyomány az inkvizíció használatában, a reformáció-ellenreformáció során, vagy éppen a kormány legjobb barátainak körében, az orosz ortodoxián belül, önmagukat harmadik Rómának nevezvén, s ennélfogva szent kötelességüknek tartván a sátánistává vált nyugati világ visszatérítését a krisztusi útra: ha nem megy másként, hát tűzzel-vassal, mert szent ügyet képviselnek, s a legfőbb rosszal (Summum Malum) készülnek végképp leszámolni.
A 60-as években több sátánista szekta jött létre, a Szovjetuniótól Japánon át az USA-ig, amely szekták a Teremtővel szemben a gonoszság Istenét, a Sátánt imádták. Irracionális tanaikban a sátánista „evangélium” alapján az emberiség elleni lázadást hirdették meg, melynek része volt a véres gyilkosság, a kegyetlen és perverz erőszak minden formája, a gyermekekkel szembeni brutalitás, a legkülönbözőbb szexuális perverzió, a kannibalizmus, a csoportos öngyilkosság, az állati vér fogyasztása, a feketékkel szembeni gyűlölet és a faji háború meghirdetése, az ostyagyalázás, a sírgyalázás, állatok nyilvános kivégzése, ledarálása, a szexuális váladék közös elfogyasztása és így tovább.
Nos, Kövér László beteges fantáziájával és leépült agyával ezekkel azonosítja a neki nem tetsző politikai irányzatokat és politikusokat.
Én bizony felállnék a helyemről minden alkalommal, amikor ez a perverz agyú tróger ül bele az Országgyűlés elnöki székébe.
Amúgy pedig vigyázó tekinteteiteket függesszétek az inflációtól szétzúzott fizetésetekre, jövedelmeitekre, megtakarításaitokra, füstbe ment terveitekre.
Kövér pedig dumáljon, hagyjuk csak, nehogy még ennél is rosszabbra forduljon az állapota.

 

szerző és forrás. Gábor György