Gábor György: Gasztropolitika

0

Gasztropolitika

„Ha Tarlós lenne a főpolgármester, akkor ő odamenne és rendet tenne egy ilyen helyzetben” – nyilatkoztatta ki Orbán Viktor ma reggeli napindító homíliájának következtetésében. Most ne törjük a fejünket a fenti kijelentés igaz vagy hamis voltán, miként azon kijelentésen sem, hogy mi lenne, „ha Tarlós lenne a főpolgármester, akkor ő nem menne oda és nem tenne rendet” , de azon sem, hogy „ha Tarlós lenne a főpolgármester, akkor ő odamenne, de nem tenne rendet” etc., s ne merengjünk a szükségszerűség nagy kérdésén (helyette – ha már – olvasgassuk mondjuk Arisztotelész Hermeneutikáját). Nem ez a helye annak, hogy Orbánt az implikáció logikai buktatóira emlékeztessük, képezze az egy másik általános iskolai óra tananyagát.
Szögezzük le, hogy most nem Tarlós a főpolgármester (aki vagy odamenne, vagy nem, vagy rendet teremtene, vagy nem), hanem Karácsony Gergely, még ha ez megemészthetetlen fájdalmat, szűnni nem akaró kínt és állandó keservet is jelent a miniszterelnöknek.
Miként ma nem Kádár János az ország első számú vezetője, hanem Orbán Viktor. Pedig Kádár is szerette a gasztropolitizálást, s ő is szívesen csomagolta be értelmiségellenes gondolatait olyan, a nép legegyszerűbb fiaihoz elhatolni képes, munkás-paraszt öntudatba stilizált gasztropolitikai nyelvezetbe, miszerint „a krumplileves legyen krumplileves.” Ez magáért beszél, „nincsen benne semmi, ámde az legalább érthető.” Legfeljebb – hogy Kádár nyelvén szóljunk – a gyalogokkal való hamiskás-szemcsippentős összekacsintás legfőbb értelmét a közös nyelv és gondolkodás eszmei és ideológiai alapját biztosító, a nagy kollektív kuktában rotyogó krumplileves képzi meg és teszi érzékivé. Mi más? Mert nincs is semmi más.
Épp úgy, mint manapság.
Orbán ma kísértetiesen hasonló gasztropolitikai fordulattal élt: szerinte Karácsony olyan ember, hogy „ez a típus disznóvágáskor csak a vacsorára jön”, de Orbán nem állt meg itt, hisz modern ember ő, up-to-date (kivéve az asztali számítógépet), s mondandóját még pontosabban megvilágítandó, megmerítkezett a mindannyiunkkal tegeződő-bratyizó viszonyban lévő, s hétvégeken oly népszerű családi programokként felkínálkozó Ikea Weltanschauungjában: Karácsony „ha vesz egy bútort, azt nem ő szereli össze” – mondta, mintegy jelezvén, hogy ő valamilyen misztikus (vagy nem is annyira misztikus) módon képes belátni Karácsony lakásába és mindennapjaiba, hogy aztán innen egyenest következzék a koncepciós perek premisszáinak hajnali kivégzésekbe torkoló konklúzióit a 2020-as évekre áthangszerelt, az elméket és a lelkeket gyilkoló orbáni következtetés: Karácsony, vagyis az elhalálozásokért „felelős” főpolgármester, aki tehát Tarlóssal ellentétben, aki – mint annak szükségszerűsége Orbán által bizonyítást nyert – odament volna, s mindent elrendezett volna, szóval Karácsony „elméleti, nem pedig gyakorlati ember”.

Jó ez az újabb antiintellektuális felütés, a kádári krumplileves is hozta az elvártakat, de hozta az is, amikor akadtak, akik a kultúra szó hallatára rögtön kibiztosították a revolverüket. Szögezzük le: Orbán ismét hagyománytisztelőnek bizonyult.
Csak hát annak a szájából ez kissé hülyén hangzik, akinek apja és lánya, veje és összes haverja közpénzekből lett parvenü, s maga sem krumplilevesen tengődik, továbbá kevés annak valószínűsége, hogy a feleségével az Ikeában, a vasárnap kinézett, s tegeződve megvásárolt, majd autójának tető-csomagtartóján hazahordott kanapéágyat, 2 ajtós gardróbot vagy fiókos szekrényt maga lát neki összebuherálni.
És végezetül következzék egy coming out: ha én látnék neki egy bútor összeszerelésének, a második elem kézbevétele helyett már a traumatológián várakoznék az életmentő műtéti beavatkozásra. És ami a disznótorost illeti, speciel én sem a vágáson, sem az esti vacsorán nem lennék ott, máshol részletezendő okokból fakadóan.
Ami pedig a disznóvágást és a hurka töltését illeti, azt végrehajthatja értelmiségi is, meg nem értelmiségi is. Akár még Orbán is.
De a közpénzek gátlástalan megcsapolásához messze nem elég egy disznóvágáshoz alkalmas kés, egy Ikea bútor összeszereléséhez alkalmas csillagcsavarhúzó, avagy egy gázszereléshez szükséges franciakulcs. Legyen az akár értelmiségi, akár nem értelmiségi kezében.

 

Gasztropolitika„Ha Tarlós lenne a főpolgármester, akkor ő odamenne és rendet tenne egy ilyen helyzetben” –…

Gepostet von Gábor György am Freitag, 15. Mai 2020