Gábor György kiváló írása

Nem azért mondom, de már a tizenegy éves Karinthy is tudta jól, hogy „a gondolat a legjobb léghajó, pillanat alatt ott vagyunk, ahol akarunk, s százféleképpen tudjuk a dolgot ecsetelni.”
A gondolat tényleg remek léghajó, százféleképpen lehet a dolgot ecsetelni, ám nemcsak a gondolat, hanem a gondolattalanság is alkalmas a százféleképpen való ecsetelésre. Egy névtelenségét finoman rezdülő féltékenységével őrző barátom hívta fel gyarló, sok mindenre már csak alig-alig fókuszáló figyelmemet arra, hogy nemzetünk nagy vezetője, Orbán Viktor saját gondolatiságától duzzadva léghajózott egyet, midőn tegnap így írt: „köztudott, hogy mi, magyarok a folyamatosan hátráló és a politikai értékeit a süllyedő léghajóból kidobáló EPP-t újra Európa vezető szellemi és politikai erejévé akartuk tenni.” És ezt a gyökérmélyen léghajózó gondolatiságot ismételte meg tegnap este a propagandaminisztérium elvárásaitól cirógatott hű tanítvány, Deutsch Tamás, nyilvános megvilágosodása során, egy beszélgetősnek álcázott televíziós műsorban fontoskodóan ráncolva okos homlokát.
Na már most, a miniszterelnök kifundálta, s a hű tanítvány által engedelmesen megismételt hasonlattal csak egy a baj: tudniillik a léghajóból nem az értéket szokás kidobni, mondjuk az embert, hanem épp fordítva: a feleslegessé vált vackokat, a repülést nehezítő ócskaságokat, például a homokzsákokat, hogy a felhajtóerő zavartalanul működjék, s a léghajó (miként a gondolat) még jobban legyen képes szárnyalni, repülni, távolabbra jutni.
Vagyis Orbánt nem értékként, hanem ballasztként hajították ki az EPP léghajójából, hogy most a lehető legfinomabban fejezzem ki magam.
Az EPP léghajójából kihajigált „politikai értéket” pedig Orbán százféleképpen ecsetelheti Deutsch Tamás festőinasával egyetemben, megközelítően sem lesz abból olyan érték, mint amit Karinthy összeecsetelt már tizenegy évesen.