Beszéltem tegnap Gizikével aki egy 5 gyerekes édesanya.
A tegnapi napon a saját szájából elhangzó mondatok voltak az utolsó cseppek a pohárban.
Aki ismer tudja, hogy évek óta támogatok mélyszegénységben élő családokat (bár ezt mindig csendben, magától érthetőnek gondoltam) Én csak azt mondtam erre, hogy nekem van miből így vissza adok valamit a rászorulóknak. Visszatérve a tegnapi beszélgetésre.
Tájékoztattam őket (hogy ne lepődjenek meg) de ezután nem küldök több csomagot, befejeztem a karitatív tevékenységemet. (Gizike és a falu összes lakója a fideszre szavazott) az az ő döntésük volt (soha nem vártam semmit a segítségemért cserébe) nem befolyásoltam őket . Gondoltam a saját helyzetükkel csak tisztába vannak. DE tegnap kiakadtam amikor Gizike megjegyezte, hogy ezek a csomagok továbbra is járnak neki mivel én (ő szerinte) o1g-től ezért kapom a pénzt. Számára ugyanis ez a valóság. Elképzelni sem tudja, hogy én saját időmből és saját anyagi forrásaimból támogattam őket évek óta. Gyűjtöttem baráti körben az 5 gyereküknek a ruhát, cipőt és vettem a tartós élelmiszer csomagot, adtam fel saját költségen, hogy ne éhezzenek.
Az ő valóságukban ilyen nem létezik. Ők ezt mind o1g-től kapják/kapták amiért (szerintük) én pénzt kaptam/kapok. Elképesztő döbbenet, valóságos sokkhatás ami ért. Ugyanakkor meg is erősítette a döntésemet. Befejeztem. Édesanya mindig azt mondta (és ezt látva tőlük) hogy vissza kell adni a társadalom szegényebb rétegeinek abból ami nekünk van.
Én eddig megtettem. A lelkiismeretem tiszta. DE végtelenül szomorú vagyok, hogy ezt a döntést kellett hoznom. Béke
Ami Mira
(Kép: illusztráció…Google)