Ha Budapestet is elöntené a víz, az miért lenne Isten büntetése? Vagy Isten csak azokat veri bottal, akiket nem szeretünk?

Egyébként ez tök érdekes. Magyarország eddig a XIX. század erkölcsét és gondolkodásmódját próbálta képviselni – ez az “Isten verése”-marhaság viszont középkori gondolat.
A pestisre mondták ezt például. Tudod, akkoriban, amikor még gyakorlatilag babonák alapján élt az emberiség és boszorkányokat is égettek.

 

Mondjuk boszorkányüldözés most is van. Csak seprűnyélen repkedő idős asszonyok helyett magángépen repkedő idős amerikai milliárdos ellen.

 

– Egyébként a többi gyakorlatilag ugyanaz.
Szóval ha lesz áradás (ne legyen!) Magyarországon, akkor az miért nem Isten verése? Tudod, borzasztó látni, ahogy Magyarország azoknak a közel-keleti iszlám diktatúráknak a szintje felé süllyed, ahol álhívő papok a hit nevében nyomorítanak meg milliókat, fanatizálják az embereket és a középkorba rángatják vissza az országot.
Sokszor leírtam már: a keresztény és a muszlim vallási szélsőséges között nem sok különbséget lehet felfedezni, legfeljebb a módszereket. Hitvány embereket engednek a szószékre, ahonnan bőszen beszélnek ostobaságokat Isten nevével mint egy láthatatlanná tévő takaróval takarózva, és embereket kergetnek öngyilkosságba, mások megvetésébe, háborúba.
– Középkor.
Mondják, zuhanó repülőn nincsen ateista, én meg azt mondom, a félelmen nem alapulhat istenhit. Illetve dehogynem: ez ellen küzdött például Jézus is, amikor olyanokat mondott, hogy

 

“a törvény van az emberért, nem az ember a törvényért”.

 

Az, hogy a farizeusok ma keresztet viselnek legalább annyira ironikus, mint amikor a kormány lehallgatási botránya alatt Fideszes kamu propagandaprofil nevezi kamunak a 17 ország vezető újságírói által jegyzett cikket. Őszintén remélem, hogy az áradás nem Isten büntetése. Ha mégis az lenne, félek, a Kékes se látszana ki a víz alól.

 

 

(A képen: Isaac Cordal “Politikusok tanácskoznak a globális felmelegedésről” című alkotása)