“Ha leomlik a hazugság fala”

0

“Amikor kifutja a maga idejét, és betölti az ő gonoszságát, nem segít rajta semmi – Egy fuvallat elsöpri”

Történelmi tapasztalat, és bibliai tény is, hogy a gonoszoknak egy ideig szerencséjük van. Minden a kezükre játszik. Úgy tűnik, minden sikerül nekik, és még az is szerencsésen alakul, aminek nem kellene. Egy ideig megfoghatatlanok, érinthetetlenek. Nem éri őket a szél, az eső. Mintha valami homály szállna mindenki agyára, nem képes felismerni, vagy kimondani, a nyilvánvaló tényt. Mintha mindenki megbolondult volna, a jog is fordítva működik, az épeszű embereket pedig a guta kerülgeti. Hogyan nem lehet ennyire nyilvánvaló bűncselekménysorozatot lebuktatni? Ami máshol, máskor világbotrány, itt egy mínuszos hír.

Sorolhatnánk a példákat, de a NER egész működése is ilyen. Az alkotmánybírósági ítéletek azért kevésbé bizonyító erejűek, mert ezeket a döntéseket már egy Orbán által megszállt, nem független testület hozta. De az is e folyamat része, hogy az Alkotmánybírósággal is megtehették ezt, és az Orbán-rendszert államcsínynek nevező volt alkotmánybíró, Vörös Imre például már véletlenül sem tagja a testületnek, ha a gonosznak erre van szüksége. De kezükre játszott a magánnyugdíj-pénztári lenyúlások lehetősége, az uniós kohéziós alap százmilliárdjai, a menekültválság és a bevándorlás.

Jellemző mozzanat, amikor Pikó András ellen azért vizsgálódnak, mert nyilvánosságra hozta, hogyan egyeztetett a kerületi újság a fideszes polgármesterrel a tartalomról. Az adatvédelmi hatóság vezetője szerint az a bűncselekmény, amikor leleplezik a csalást, a hazugságot, a manipulációt és a propagandát, nem pedig az, ahogyan ez a rendszer működik. Az egykori ombudsman feladata azok védelme lenne, akik feltárják a diktatúra működésének módját, nem pedig azok üldözése, akik ezt teszik. De a rendszer felszálló ágában ez is része a “jószerencsének”. Ami nemcsak szerencse, de a kezükre játszik.

Szemünk előtt játszódik az európai jogértelmezési és felülvizsgálati bohózat, amely 2010-től tart, amely egyértelmű és világos dolgokat nem képes egyértelműen és világosan látni. A hazugság köde és homálya borít mindent. Láthatóan éles eszű emberek ebben az esetben mintha elveszítenék a tisztánlátásukat. Belebonyolódnak, alul maradnak egy nyilvánvaló csalássorozat nevetséges ködösítésével szemben. A dekázó Varga Judit egy járásbíróságon nem élne meg sem bíróként, sem vádlottként azzal, amit előad, de a Gonosz hatalmi ciklusának jelenlegi periódusában nevetséges hazugságainak leleplezése is lehetetlennek látszik.

Ami máshol könnyű, itt nem az. Amin máshol és máskor nevetnek, itt megfoghatatlannak tűnik. A hatalommal visszaélő zsarnok és kiszolgálói ezt a szinte természetfölötti “védelmet”, jó szerencsét, nem a rájuk váró súlyos ítélet és pusztulás előszelének, hanem áldásnak tartják. Ez nekik a siker, amely igazolja a bátorságukat, a gátlástalanságukat, hogy ilyen mértékű aljasságra is képesek voltak. Saját hazugságaikat is hajlamosak elhinni. Bedőlnek saját propagandájuknak, és elhiszik magukról, hogy ők azok, akiknek mondják magukat, és a szörny rendszerük, amit létrehoztak, valóban az, aminek hazudják.

Legyőzhetetlennek hiszik magukat. Akik szemben állnak velük, nagyon jelentéktelen számban, tehetetlennek látják önmagukat. Noha azért tudják, hogy igazuk van. De a Gonoszon nem fog a kard, a tűz, a golyó, semmi nem árt nekik, és ezt a bűnözők még isteni védelemnek és támogatásnak is hiszik, s annak tulajdonítják. A szürke tömeg, amely soha semmit nem vesz észre, soha semmit nem ismer fel, nem lát a hasánál tovább, és mindig azokhoz csapódik, akiket erősnek, nagynak és hatékonynak gondol, akik a legmagabiztosabban hazudnak neki, szintén bedől ennek a látszatnak.

Csak azok, akik ilyenkor is “látnak”, reménykednek abban, hogy ennek az “isteni” szerencsének egyszer vége lesz, s megláthatják a szemeikkel, ahogy egy pillanat alatt omlik össze minden hazugság. Mert a Biblia is azt mondja, ne irigykedjél a gonoszra, mert a gonoszoknak nem lesz jó vége. Ezek nem tudják, hogy a jó szerencsét azért kapják, hogy mindent végrehajtsanak és elkövessenek, ami a szívükben van, hogy ne azért kelljen elítélni őket, amire képesek lettek volna, hanem azért, amit meg is tettek. Ne mondhassák.

Ha idő előtt megbuknak, nem derül ki, mire lettek volna képesek. De ítélet csak arra vonatkozhat, amit elkövettek, s nem arra, amire képesek lettek volna. Ha nem tehetik meg, amire képesek, az ítélet nem lehet igazságos, mert sokkal gonoszabbak annál, mint amire lehetőségük volt. Ezért a szívük állapotát nem mutatná meg egy ítélet, ha olyan szerencséjük lenne, hogy előbb megbuknak, mint megtehetnék azt, amire a szívük indítja őket. Ezért minden gonosznak be kell teljesítenie az ő gonoszságát. Ha egy ember nem bukik meg hamar a gonosz útján, az azt jelenti, hogy nagyon sötét gazember, és nagyon utálja őt az Isten. Azt akarja, hogy azért kapjon ítéletet, amilyen ember. De ahhoz meg kell kapnia a lehetőséget, hogy mindent megtehessen, amit akar. S utána az ítélet.

A sötétség mindig világosságnak mutatja magát. A leggonoszabb emberek látszanak a legnagyobb prófétáknak, legnagyobb keresztényeknek, akiknek fut a szekér, csak a “kutyák” ugatnak. A 37. Zsoltár róluk szól, amely azt mondja: “Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre. Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.” Ezekre hirtelen jön a veszedelem, a “sikeres” Gonosz egy pillanat alatt veszít el mindent és omlik össze minden. A varázslat elmúlik, a köd elszáll, a homály egy pillanat alatt eloszlik, a szerencse visszájára fordul, a vak is látni kezdi az igazságot.

Isten mindent megenged nekik, egy ideig. Taposhatják az igaz embereket, a tisztességeseket. De el nem pusztíthatják őket. Ezért a Gonosz soha nem győz, a jószerencséje csak neki árt és ellene van. Nem kellemes ezt végignézni, elszenvedni, de a szemeink meglátják, amikor a Gonosz elbukik. A nagy törpe lesz, a gazdag szegény, nyomorult, esendő, a hatalmas egy senki. Elveszíti hatalmas erejét, nem működik a mágia. Senki nem hisz a hazugságnak. A jog egyből átlát a helyzeten, lehullanak a hazugság falai és a varázslat bilincsei. A Gonosz megsemmisül. Az elnyomottak pedig élnek.

Mindennek van eleje, közepe és vége. Az Orbán-rendszernek is, a vallási és politikai diktatúráknak, zsarnokok uralmának és elnyomásának is. Mindegyiknek eljön egy parittyás Dávid, egy senki, aki a Góliátot ledönti. Minden sikerült, de egy kavicsban megbotlik. Egy kavics eltalálja. Amikor nem gondolja, amikor nem számít rá. Ezért skizofrén paranoiás minden diktátor, mert tudja, hogy ez bekövetkezik egyszer, csak nem tudja, mikor. Ezért egész élete a védekezéssel telik. Pedig a védekezés nem használ. Amikor kifutja a maga idejét, és betölti az ő gonoszságát, nem segít rajta semmi. Egy fuvallat elsöpri.

Ezek a mi zsarnokaink még a szerencsés periódusban vannak. Mindenhatónak képzelik magukat, akik bármit megtehetnek. Nem lehet az időt sürgetni, nem mi buktatjuk meg őket, hanem ők magukat. Azzal, hogy eljött az ő órájuk. Nekünk egyetlen felelősségünk van, hogy a jó oldalon álljunk. Az igazak közt legyünk. Őrizzük a jellemünket, ne adjuk meg magunkat, ne kössünk hazug kompromisszumokat, ne legyünk megalkuvók, és bátran nevezzük nevén a gonoszt. Mi ne legyünk vakok, és ne tegyünk úgy, mintha nem látnánk. Mi álljunk szemben a gonoszokkal.

A többit pedig bízzuk Istenre. Úgysem tehetnénk mást. Ez az ő ügye, mert ő harcol a gonoszok ellen. De mi legyünk biztosak abban, hogy ami késik, nem múlik. Eljön a gonoszok bukásának ideje, és nagyon nagy lesz a romlásuk. Minden lelepleződik és minden összeomlik egy perc alatt. Semmivé lesznek, emlékezet sem lesz róluk. És mindenki dicsőíti érte az Istent.

Szerző: Bartus László / nepszava.us