43 vagyok és sok mindent láttam, Nekem meg volt a gettó és télen sokat fáztam, Már nem nyomja a lelkem a nincstelenség súlya, De, hogy mit hoz majd az élet, azt csak az Isten tudja . Egy olyan országba születtem, ahol a dolgok máshogy mennek, A balkáni romantika átírja a trendet, Mert hát nincsen munka, nincsen pénz, de a wellnessek meg fullon, És törvény írja elő, hogy az elit tovább nyúljon. Ha a nagyvárosból kilépsz, megváltozik a világ, A vidék kényszert szül, bűnt és aztán imát, Ott fiatal kölykök a pénzért mind ölre mennek, Fel sem fogva gyerekként, hogy mi az, amit tesznek. Háború az élettel, naponta elvesztett csaták, Mocskos végrehajtók, hitelbe bukott lakás , Paraziták, élősködők, akiket támogat a rendszer, Nulla teljesítmény, a mottójuk, hogy vedd el.
AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, EGYSZER MINDEN MEGVÁLTOZIK, AKI MA ESTE OTT ÜL A PÁHOLYBAN, HOLNAP MAJD SIETVE TÁVOZIK, AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, HOGY NEM TŰRI TOVÁBB AZ ÚR, ÉS IGAZ LESZ, NEM CSAK ÁLMODTAD, REGGELRE SOK FEJ A PORBA LEHULL.
Büszkén pózolunk az Instán, Oroszország meg Dagesztán, Csak a vodka helyett pálinka megy, meg tablettás bor tisztán, Nem lovagolunk medvén, hanem ki lőjük a faszba, És a vadászkiállításon majd beöntjük viaszba. Proli picsák férjei milliárdokkal zsebben, 8 millió hetente csak a Farfetch rengetegben, A másik parizerrel pózolgat, meg kamuzik a népnek, Szembeköpi a sajátjait, ha úgy hozza az érdek. Vajon melyik az az oldal, amelyik neked jót akarna, Melyik segít igazán, melyik nem lép a nyakadra, A kiöregedett komcsi, akinek nem jutott a húsból, Vagy a kamu keresztény, akivel az ereszen lecsúszol. Csak pofázik mindegyik, mert abból van lé, És csak potyázik a pénzünkön a sok csőcselék, Mindegy, hogy jobbra vagy balra húzod be az X-et, Mert semmik nem vagyunk, csak a színházukban díszlet.
AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, EGYSZER MINDEN MEGVÁLTOZIK, AKI MA ESTE OTT ÜL A PÁHOLYBAN, HOLNAP MAJD SIETVE TÁVOZIK, AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, HOGY NEM TŰRI TOVÁBB AZ ÚR, ÉS IGAZ LESZ, NEM CSAK ÁLMODTAD, REGGELRE SOK FEJ A PORBA LEHULL. AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, HOGY A FAL MEGINT FELÉNK DŐL, PEDIG AZ ÖLÜNKBE HULLANAK A CSONTVÁZAK A SZEKRÉNYBŐL, AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, HOGY A SÖTÉTSÉG BETEMET, ÉS A KIÉHEZETT DÖGKESELYŰK MÁR ELLEPTÉK AZ EGET.
Mindenki jobban, mindenki tudja, Rá van írva a homlokunkra, Minket a félelem dróton rángat, Csontot dobnak, betömik a szánkat. Mindenki sír, de mindenki szórja, Sok az eszkimó, kevés a fóka, Mindenki látszat, mindenki boldog, Záporoznak az öngólok / Hölgyeim és uraim, itt jól mennek a dolgok!
AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, HOGY EZ A VIHAR ELŐTTI CSEND, AMI TEGNAP MÉG ABSZURDNAK TŰNT, MÁRA MÁR NAPIREND, AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, HOGY ÜNNEPLIK A BARMOKAT, AKIK A MEGHAMISÍTOTT TÉNYEK HÁTÁN ÉLEZIK A KARMOKAT. AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, HOGY A FAL MEGINT FELÉNK DŐL, PEDIG AZ ÖLÜNKBE HULLANAK A CSONTVÁZAK A SZEKRÉNYBŐL, AZT BESZÉLIK A VÁROSBAN, HOGY A SÖTÉTSÉG BETEMET, ÉS A KIÉHEZETT DÖGKESELYŰK MÁR ELLEPTÉK AZ EGET.